A buzkashi is ezek közé a sportok közé tartozik. Valahonnan Közép-Ázsiából származtatják, ám művelői ma már az egész világon előfordulnak. Elnevezése nagyjából kecskehajítást jelent, de vannak olyan vidékek, ahol még kokpurnak hívják. Hagyományosan a kirgiz, üzbég, kozák, tadzsik és türkmen népek játéka.

Az ősi sportnak különböző változatai maradtak fenn. A bajnokságok megrendezése céljából azonban sikerült egy egyezményes szabályrendszert létrehozni, mely nem csak a résztvevők testiépségét hivatott megőrizni, de a közönség számára is élvezetesebbé teszi a verseny élményét.

A játék célja, hogy kecskebőröket (más esetben kecsketetemeket) jutassanak el a tízfős csapatok ötemberes váltásokban egy adott pontra, legtöbbször a pályaközepén található kútba, mely gólnak számít. A csavar benne, hogy mindezt lóháton kell kivitelezni. A versenyek korábban szabályozás hiányában napokig is eltartottak, ám ma már csupán két félidőig tart a meccs.

Nem ritkák ebben a sportágban a sérülések, így többnyire gondosan kipárnázott védőfelszerelésben lépnek pályára a játékosok. Nem egyszer előfordult, hogy a szovjet versenyzők a világháborúból rájuk maradt sisakokban próbáltak szerencsét. A szervezett világbajnokságok megrendezése után csak jóval később sikerült nemzetközi szervezeteknek elérni, hogy tilos legyen egymást vagy egymás lovát megostorozni illetve lelökni valakit a lováról szándékosan.

A versenyben való részvételhez szükséges adottságokat és virtust nem csak a nomád asszonyok értékelik, de egyes tehetős afgán mecénások is jelentős összegekkel támogatják az olyan híres versenyzőket, mint Aziz Ahmad.

Forrás: en.wikipedia.org/wiki/Buzkashi / Írta: Molnár Adrienn