A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a 16. században rabszolgák alakítottak ki. Földhöz közeli mozdulatok jellemzik, de ezeken kívül nagyon gyakran használnak akrobatikus elemeket, mint például szaltóznak, kézen állnak vagy cigánykereket hánynak.

E sport lényege nem a küzdelem maga, hanem inkább a küzdelem eljátszása, hiszen a felek sose érnek egymáshoz, csak úgy tesznek, mint akik harcolnak. Soha egyetlen rúgás, vagy ütés nem ér célba.

A capoeirát egy rodának nevezett közben játsszák, amelynek az egyik oldalán a hangszeresek helyezkednek el. Erről a pontról indul guggoló helyzetből mindig a két küzdő fél a kör közepére, és innen is lehet leinteni az egyiket, ha te is be akarsz szállni. A küzdelem közben mindig szól a zene, ez elengedhetetlen része a játéknak. A zene nem csak hangszeres zene, de a rodában álló többi harcos éneke is, mely néha leginkább kántálásra hasonlít.

Két fő ága ismert.
Az egyik az angola, ez a sport eredeti stílusa, amelyet a lassúbb, földhöz közelebb végzett lassú mozgások jellemeznek. Ez a stílus a hagyományra helyezi a hangsúlyt, a zene lassú és minden hangszer jelen van.
A másik a regional, ez a capoeira küzdelem orientált változata. Gyors, akrobatikus mozgások jellemzik, sok ugrással, de gyakran megjelennek benne az angola földközeli mozdulatai is.

Idehaza, aki ezt a sportot szeretné tanulni, annak mind a két stílust megtanítják és a „küzdelmek” során, azt használja, amelyik neki szimpatikusabb, illetve amelyiket a Mestre elvárja.

A capoeirát nők és férfiak egyaránt űzhetik, kortól és erőléttől függetlenül. Pár edzés után úgyis mindenki belejön, és ha nem is sikerül elsőre követni a tempót nem szabad feladni, mert az első sikeres szaltó után minden fáradtság megtérül.

Forrás és fotó: gaiahealthblog.com

Írta: Molnár Adrienn