A valódi kérdés még csak nem is az, hogy az életedben egyensúlyban vannak-e ezek a dolgok, hanem meg akarod-e csinálni, vagy csak meg kell. Nem mindegy. Coleman ezért új modellt fogalmazott meg, és az a helyzet, hogy nehéz vitatkozni vele.

Coleman szerint a legtöbb ezzel foglalkozó szakember és cikk sem veszi figyelembe azt, hogy otthon is vannak elvégezendő feladatok, mint a kerti munka, vagy kicserélni a gyerek pelenkáját, és azt sem, hogy a munkahelyeden is történnek olyan örömteli események amik feltöltenek, akár csak szakmai szempontból is. Mint például a mindennapi sikerek.

Vannak a dolgok, amiket meg kell tenni, de értelmetlenek, ezek a misery kategóriában vannak. Ezek nem járnak örömmel, és nyilvánvalóan mindenkinek az a célja, hogy ebből legyen a legkevesebb az életünkben. Ugyanis céltalanok is.

Vannak további teendők, amik miatt felelősséggel tartozunk vagy a párunknak vagy a főnökünknek. Ezeket túltolva ugyanúgy nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben. Ezt nevezte el Coleman drudgery -nek. Bár nem okoznak örömöt, legalább céljuk van. Egy fokkal jobb.

Aztán jönnek azok a tevékenységek amik örömmel töltenek el, feltöltenek, inspirálnak, előre lendítenek, motiválnak, bár konkrétan értelmük és hasznuk nincs. Ezeket sem szabad túltolni, de egy egészséges mértékkel sokkal boldogabbak lehetünk. Ez a superficiality kategóriája, tulajdonképpen simán belefér egy ember életébe sok ilyen esemény, sőt, nagyon valószínű neked is fontos szerepe van az életedben.

A csúcs, ami a valódi cél kell legyen és szinte kötelező arra törekedni hogy minél több legyen, azok a tevékenységek, amiket meg AKARSZ tenni és örömmel végzed, ráadásul hasznot is hozhat, tehát célja van. Ettől lesz valójában boldog valaki. Ez egyenlő az önmegvalósítással, elégedettséggel és boldogsággal. A flourishing or fulfillment kategóriája kell legyen mindenki valódi célja.

Coleman fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez a rendszer független a családi állapottól, anyagi helyzettől, és minden mástól. Mindenki a saját életére ráhúzva felállíthatja a saját koordináta rendszerét, és az alapján könnyedén meghatározható, jó vagy rossz úton haladunk-e abban a bizonyos balanszban, amit annyiszor emlegettünk már mi is.