Jump to content

Tudományosan a selfi-ről I.

2014. 11. 06. 11:56

Az utóbbi néhány évben vált egyre népszerűbbé az önfotózás. Biztos mindenki tudja, ez az, mikor valaki saját magáról csinál egy képet vagy csak a telefon megfordításával, vagy tükörből. Hétköznapi nevén a szelfi. De mint minden mögött, emögött is komoly pszichológiai tanulmány áll.

Aki sok szelfit készít az magányos: A szelfi önmagában nem káros és a szelfizők sem őrültek, csupán magányosabbak az átlagnál. A „Tagger’s Delight?” fantázianéven futó brit kutatás során 508 Facebook-felhasználó szelfi-szokásait vizsgálták egy kérdőív segítségével. Ebből az derült ki, hogy minél kevesebb a mély, emberi kapcsolat a megkérdezettek életében, annál több szelfi figyel az oldalán.

Az embereket taszítja a túl sok szelfi: Dr. David Houghton, a Birminghami Egyetem professzora megállapította, hogy a szelfijeinkre csak a legszűkebb rokonság és baráti kör nyitott igazán, a többieket pedig inkább taszítja. Nem kíváncsiak, a "most veszem a cipőm", "milyen jó a hajam így" című képekre. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a kollégák és az ismeretlenek gyakran bannolják a sok szelfit feltöltőket, és elkönyvelésük sem lesz pozitív. Általában nagyképűnek és magamutogatónak tartották őket.

A szelfizés árthat az önbizalomnak: Egy Santa Cruz-i klinikai szakpszichológus, Lucie Hemmen megállapította, hogy kétféle szelfi készül:
Az egyiket jobbára érett személyiséggel rendelkező felnőttek készítik életük egy-egy különleges pillanatában, spontán módon, és ritkán.
A másik a félénk, szorongó, éretlen személyiségekhez köthető, és szinte mindig előre beállított, gyakran szexualizált felvételekről van szó.
Míg az első csoportot nem érdekli a külseje vagy a megjelenése a képeken, addig a másik folyamatos szorongásban él ezzel kapcsolatban.

Forrás és fotó: marmalade.hu

Írta: Molnár Adrienn