1. Harangöntő – Ezt a csaknem ezer éves szakmát, melyet először német ajkú mesterek végeztek idehaza, ma már csak egyetlen ember műveli. Ő Gombos Miklós, aki őrbottyáni műhelyében bronz- és acélharangokat egyaránt önt.

2. Kádár – Más néven pintér vagy bognár. Mesterségük a szőlőkultúrához, borászathoz köthető. Ők készítették a boroshordókat, szőlőpréseket, kádakat, sőt még a dugókat is. A fa kezdeti megmunkálásától kezdve az abroncsozásig mindent ők csináltak.

3. Szűrszabó – A szűr elsősorban az Alföldön volt nagyon népszerű viselet, ahol a juhászok, pásztorok, gulyások ezt hordták kabátként. Az 19. század végéig a szabómesterség egy külön ágának számított, ebben az időben gyakorlatilag virágzott a mesterség. A szűrszabók számának drasztikus csökkenése részben a hagyományos állattartás változása miatt következett be.

4. Cipész – A klasszikus cipész kézzel készíti a későbbi cipő összes darabját, eredetileg a megrendelő lábáról vett minta – kaptafa - alapján. A szakma a 19. században különült el a vargamesterségtől, mikor az életmód és a viselet elkezdett megváltozni és az emberek elkezdtek ténylegesen cipőt hordani.

5. Hangszerkészítő – Hiába tartjuk magunkat muzikális társadalomnak, egyre kevesebben játszanak a klasszikus hangszereken. Ennek több oka is van, az egyik, hogy elektronikusan gyakorlatilag minden hangszer hangját elő lehet állítani, a másik, hogy a tényleges hangszerek egyre drágábbak.

A felsorolt szakmák többségét hazánkban már alig űzi egy maréknyi ember. Tanulásuk pedig gyakorlatilag lehetetlen, hisz ilyen képzések nem indulnak, csakis a még elő mesterek tudnák átadni a tudást, de sajnos nincs, aki átvegye.

Forrás és fotó: meska.hu és commons.wikipedia.org

Írta: Molnár Adrienn