Jump to content

Tévhitek a feminizmusról

2014. 08. 24. 16:00

A feminizmussal szemben kitekert sztereotípiák élnek a mai társadalomban. Milyennek gondolunk egy vérbeli feministát? Mit szeretnének elérni a felministák? Mit jelentenének az egyenlő jogok? Tévedés összekeverni a pozitív elveket olyanokkal, akik helytelenül képviselik azokat!

1. A feministát sérti, ha nyitva tartják neki az ajtót. Alapvetően ez nem igaz. Ellenzik ugyan a nemi megkülönböztetést az illemszabályok terén is, azonban a feministákat nem sértik kimondottan a gáláns gesztusok. Az elvek mérsékeltebb felfogása szerint mindkét nemnek illedelmesen tartania kéne az ajtót a másik előtt, ha éppen ő ér oda előbb.

A másik tipikus tévhit, hogy a feminista nők nem egyenjogúságot, hanem előjogokat szeretnének, így többek között elvárják, hogy a férfiak továbbra is megkülönböztett módon, illedelmesen bánjanak velük, ne üssenek vissza, viszont minden más téren követelik az egyenlő elbánást.

2. A feministák csak akkor szeretnének egyenlő jogokat, ha ez az érdekeiket képviseli. Név szerint például az egyenlő munkáért egyenlő fizetést. Ez eddig rendben is lenne, azonban már kevésbé ismert, hogy az is hozzá tartozik a nemi alapon való megkülönböztetés eltörléséhez, hogy az amerikai háztartásbeli asszonyok nem kérhetnének többé válás esetén feleségtartást. Sőt, ami országunkban is jellemző, válásnál nem volna magától értetődő, hogy vitás helyzetben az anyához kerül a gyermek.

3. A feministák nem tisztelik a háztartásbeli asszonyokat. Ellenben fennhangon hiretik, hogy minden nőnek joga van ahhoz, hogy szabadon válasszon magának szakmát. Mindent választhat is csak ezt nem? Ezt egy olyan feminista sem mondaná, aki valaha is végiggondolta saját elveit.

4. Feminista csak nő lehet. Nem igaz! Bárki lehet, aki támogatja azt az elméletet, miszerint a nőknek és a férfiaknak szociális, politika és gazdasági téren egyenjogúnak kéne lennie. Nem kikötés, hogy nő, vénlány, háromszor elvált néggyermekes férfigyűlölő legyen valaki ahhoz, hogy ezt támogassa.

Forrás: bustle.com

Fotó: callingalwoman2012.com és lorenrossom.blogspot.com

Írta: Ambróz Nóra