Jump to content

Tacskó macskák – munchkin cicák hihetetlenül rövid lábakkal

2014. 08. 12. 18:11

A munchkin név ismerős lehet azoknak, akik szerették Óz, a nagy varázsló történetét. A mesebeli aprónépről nem véletlenül nevezték el ezeket a cicákat, hiszen kurta lábaik miatt tacskószerű magassággal rendelkeznek. Mondhatnák, hogy ők a tacskó macska változatai.

Első látásra megdöbbentőek lehetnek ezek a hihetetlenül rövid lábakkal rendelkező munchkin cicák, aggodalomra azonban semmi ok, nem torzszülöttek. Éppen ellenkezőleg. Sajátos alkatukat egy a természetben is előforduló autoszomális domináns gén okozza. Ráadásul a tacskókkal ellentétben ez a faj gerincbántalmaktól sem szenved. Teljesen életképes állatokról van szó, melyek csakúgy mint magasabb rokonaik képesek virgoncan szaladni, testmagasságuk többszörösére ugrani, csintalakodni, sőt egerészni is.

Törtnetükről nagyon kevés szakirodalom született. Az egyik első feljegyzés egy brit állatorvos, Dr. H. E. Williams-Jones nevéhez fűződik 1944-ből. Leírásában négy generációnyi kurtalábú macskáról esik szó, melyek a szigetországban vadon éltek. Mozgásukat leginkább a görényéhez hasonlította.

A sztori következő mérföldköve 1983, amikor Sandra Hochendel, zenetanárnő két hasonlóan alacsony cicát talált szorult helyzetben. Megmentésüket követően kiderült, hogy mindketten várandósak. Elnevezte őket Blackberry-nek és Blueberry-nek, majd a kölykök közül egy Touluse nevű hímet egy barátjának, Kay LaFrance-nak ajándékozott, aki luisiana-i ültetvényén szaporítani kezdte a Sandra által munchkinnak elnevezett macskákat. Ezt követően minden bejegyzett munchkin cica Blackberry és Touluse leszármazottja.

Ennek ellenére a faj kiváló egészségnek és genetikai állománynak örvend, a keresztezés során ugyanis bármilyen más házimacskát be lehet vonni, sőt nem szabad a tiszta fajtát keresztezésre használni. Ebből is adódik, hogy minden színváltozatban és minden típusú szőrrel léteznek munchkinok.

Felépítésüket tekintve közepes méretűek, testük átlagos méretű, míg lábaik feltűnően rövidek. A hátsó pár valamivel hosszabb, mint az elülső, mellkasuk mély és széles, farkuk közepesen hosszú, elvékonyodó. A lábak túlzott hajlása azonban büntetőpont egy versenyen.

Népszerűségüket nem csak külsejüknek, de társaságkedvelő, barátságos természetüknek is köszönhetik. Jól megférnek gyermekek és kutyák vagy más háziállatok társaságában. Szokatlan felépítésük miatt nem igényelnek különleges bánásmódot.

Forrás és fotó: haziallat.hu

Írta: Ambróz Nóra