Jump to content

Pályakezdő fiatalok - miért nem repülnek ki a családi fészekből?

2014. 08. 07. 12:00

A gyors társadalmi változások korát éljük. Arra keresünk most választ néhány fiatalt megkérdezve, hogy huszas éveik elején miért nem költöznek el otthonról és maradnak a korábban megszokottnál jóval több ideig szüleik védő szárnya alatt.

A 21. század számos változást hozott. Egyre később vállalunk gyereket, szeretnénk biztos anyagi egzisztenciát, igyekeznénk megadni gyermekeink számára a felsőoktatás nyújtotta előnyöket, lassan meg se éljük a nyugdíjkorhatárt. A változások viharában élesen kirajzolódik egy új trend: a huszonévesek egyre későbbre tolják az időt, amikor saját otthonukba költöznek.

Ennek okait szeretném most felderíteni, melyhez két barátom segítségét kértem, akik hasonló cipőben járnak.

Először egy barátnőmet, Juditot kérdeztem meg, hogy egyetemistaként miért vállalja a 40 kilométerről való bejárást, ahelyett, hogy kollégiumba vagy albérletbe költözne. Judit azt válaszolta, hogy a lehetőségei korlátozottak. Egyedüli gyerek, szülei mindketten élnek és jól vannak, keresetük átlagos. Ez nem elegendő ahhoz, hogy szociális alapon kollégiumhoz jusson, de egy albérletet sem tudnak kifizetni, mert a családnak a lakás törlesztése miatt rendszeresen magas kiadásai vannak.

Emellett az otthonélésnek számos előnye van. Igaz ugyan, hogy Judit a budapesti éjszakai életből néha kimarad, de ezért kompenzálja a kényelem, mely csakis a szülői fészek sajátja. Nem kell lakbért, rezsit fizetnie, ügyeket intéznie, a házimunkát a család tagjai megosztják. Mégcsak kiállhatatlan lakótársakkal sem kell küzködnie. Ez elég ahhoz, hogy Judit lemondjon a különköltözés nyújtotta függetlenségről.

Másodszor Filibert kérdeztem meg, hogy miért lakik még mindig 25 éves, diplomás férfi létére édesanyjával. Filiber elmondta, hogy mivel Budapesten élnek és itt tanult tovább ezért nyilvánvaló volt, hogy felesleges egy albérletet fenntartani, ha minden helyben van. A diplomaszerzés után azonban sokáig nem keresett eleget. Amikor végre sikerült elhelyezkednie a szakmájában, akkor pedig inkább igyekezett félretenni a pénzéből. Persze más lenne a helyzet, ha már megtalálta volna élete párját. Akkor minden bizonnyal inkább vele szeretne élni. Így azonban édesanyjával kölcsönösen támogatni tudják egymást, ami számára nagyon fontos: „ha elköltöznék sem mennék messzire, hiszen édesanyámnak nemsokára ugyannyira szüksége lesz rám, mint nekem volt nemrég őrá”.

Ebből arra következtettem, hogy a fiatalok nem csak a kényelem és anyu főztje miatt maradnak otthon. Sokan anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy elszakadjanak családjuktól. Szeretnének előbb indulótőkét felhalmozni, megtalálni a párjukat és szeretnék elkerülni az eladósodást. Ennek fényében nem is tűnik annyira elpuhultnak ez a generáció, sokkal inkább a növekvő felelősség és terhek súlya alatt kénytelenek meghajolni.

Forrás: vecseshirek.hu és bauerkoltoztetes.hu

Írta: Ambróz Nóra