Kedves, nagy szemek egy olyan parányi szőrmókon, ami elfér a tenyerünkben. Körülbelül ennyi egy mini pomerániai kutyakölyök, mert minden más olyan apró rajta, hogy elveszik a bozontos bundában. A pomerániai fajtának ezeket a nagyon kistermetűre növő egyedeit angolul teacup pomeranian-nek azaz teáscsésze pomerániainak nevezik. Ennek oka, hogy a miniatűr ebekhez viszonyítva, szinte fürdőkádnak tűnik a teáscsésze, melybe egészen felnőtt korukig simán beleférnek.

Az eredeti pomerániai avagy játékos elnevezésével Pom vagy Pom Pom fajta izlandi szánhúzókutyafajként kezdte meg pályafutását. Ebből sejthetjük, hogy ekkoriban még egyáltalán nem voltak kis termetűek.

A régebben nagyobb testű fajtát már az 1600-as években számontartották. Komoly változás csak az 1800 környékén következett, amikor az angol Viktória örökbefogadott egy szokatlanul kisméretű Pomot. Ezzel megkezdődött a minél kisebb példányok tenyésztése. Állítólag csupán a királnyő uralkodása alatt 50%-kal csökkent a pomerániaiak átlagos mérete. Továbbá a királynő a vörös árnyalatú kuytusokat kedvelte, így a tenyésztés során ez vált a másik kívánatos attribútummá. Manapság az átlagos Pom 2-3 kilós és 20-25 centi magas.

Ismertetőjegyeik a szokatlanul rövid hát valamint az erre felfekvő rövid, lapos farok. Szőrzetük sajátsága, hogy rendkívül vastag, két rétegű, melyből a belső réteg a rövidebb, puhább szálakból áll, míg a külső a durvább és hosszabb bundából. A szőrzet a fej környékén és a hátsó lábaknál különösen hosszúra nő, így adja a kutyák furcsa, de aranyos formáját.

Mivel nagyon divatossá vált a pomerániai mini változata, ezért az interneten számos esetben próbálnak csalásként sima pomerániait eladni ilyen néven. A tenyésztők gyakran a nagyobb termetű anyákat részesítik előnyben, ezek ugyanis a nem túl szapora 1-3 kölykös almokhoz képest némiképp produktívabbak, így csökken az esélye annak, hogy mini Pom születik.

Forrás: teacuppomeranians.net

Írta: Ambróz Nóra