Való igaz, hogy a nők körében a leggyakoribb típus a depresszív személyiség. Mondhatni ellentéte a skizoid szorongónak, ám pontosabb kifejezéssel élünk, ha azt mondjuk, kiegészítője. Többnyire a skizoid társat választ, hiszen ragaszkodása legyőzi a skizoid típus taszító terét.

Jó esetben odaadó, hűséges és önzetlen, rosszabb helyzetben képtelen önállóan, érzelmi támogatás nélkül létezni. Ez az oka, hogy a depresszív személyiséggel rendelkező nők könnyen válnak a családon belüli erőszak áldozatává, hiszen még férjük bántalmazásai is elviselhetőbbnek tűnnek az egyedüllétnél. Hasonlóan rossz helyzetbe kerülnek a férfiak is, hiszen őket nevezzük papucsférjnek, akik basáskodó asszonyaik minden kívánságát teljesítik egy szemernyi elismerés reményében. Mivel a depresszív szorongó igyekszik mindenáron közel kerülni a másikhoz, áldozatvállása miatt könnyen mártír szerepbe kényszerülhet. Legnagyobb félelme az elhagyattatás.

A munka terén álhatatosak és becsületesek. Szívesen vállalnak olyan munkát, ahol emberekkel kerülhetnek kapcsolatba vagy valamilyen karitatív, jótékonysági tevékenységet végezhetnek. A nőkből sokszor nevelők, tanárok, óvónők lesznek, míg a férfiak orvosként, mentősként vagy civilszervezeti dolgozóként találják meg igazán önmagukat.

Jellemzően olyan gyerekek vállnak depresszív szorongókká, akik gyermekkorukban szétszórt, alkalmatlan szüleik szüleiként kellett, hogy viselkedjenek és túl hamar ismerkedtek meg a felelősség súlyával.

Egyik szorongástípus sem keverendő össze a jellemhibákkal. A depresszív és a skizoid személyiség azért alakít jó párt, mert egymást fejlesztve, a depresszív fél önállóságot, míg a skizoid bizalmat tanulhat.

Forrás: lélektanitipusok.net

Írta: Ambróz Nóra