Viking temetkezés

A hindu özvegyeknek tehát nem volt könnyű dolga, de ahhoz képest sétagalopp volt, amin a viking özvegyeknek kellett keresztül mennie. Ahmad ibn Fadlan, a 10. századi arab utazó leírásai szerint a vezér halála után, a halott testét 10 napra egy ideiglenes sírba helyezték, és ez alatt elkészítették a halotti ruháit.

Ebben eddig semmi brutális nincs, de ami ezután következett, az a legelvetemültebb rémtörténetek forgatókönyveit is felülmúlja. A vezér egyik rabszolganője, persze szigorúan önkéntes alapon, úgy döntött, hogy követi urát a túlvilágra. Ezt a rabszolganőt azután éjjel nappal őrizték és bódító italokkal itatták. Amint elkezdődött a hamvasztás, a lány sátorról sátora járt és a falu összes férfijével együtt hált. A rituális nemi szertartást követően a férfiak a következőt mondták a nőnek:

„Mondd meg az uradnak, hogy az iránta érzett szeretetből tettem”.

Amikor már mindenki sorra került, a nőt egy másik sátorba vitték, ahol egyszerre hat férfival kellett szeretkeznie, ezután egy kötéllel megfojtották, majd a falu matrónája leszúrta. Végül a vezér és a nő testét egy tutajra helyezték, amit meggyújtottak. A vikingek azért tették mindezt, hogy a nő biztosan szolgálja urát a másvilágon, a sorozatos nemi erőszak pedig a vezér életerejének átváltoztatására szolgált.

Rituális ujjamputáció

Ha szeretteink elvesztése önmagában nem lenne elég drámai, akkor a Pápua Új- Guineában élő Danik igazán értik a módját, hogyan lehet tetézni a szenvedést. Ők ugyanis, azaz, hogy pontosítsunk itt is csak a nők és a gyerekek (!), hozzátartozóik halálakor egyszerűen lenyesnek egy darabot az ujjaikból. Ezt a látszólag minden logikát nélkülöző rituálét azért végzik, mert meggyőződésük szerint, csak így tudják kielégíteni és távol tartani a gonosz szellemeket, arról nem beszélve, hogy az önmaguknak okozott fizikai fájdalommal jobban kifejezhetik a bánatukat. Az amputációhoz az ujjukat szorosan elkötötték egy spárgával, majd egy jól irányzott baltacsapással lenyisszantották.