Aokigahara története már a 19. században is összefonódott a halállal, hiszen itt fordult elő a legtöbb „ubaszute”. Az ubaszute annyit tesz, hogy a japán családok kikísérik az erdőbe a család már öreg tagját és otthagyják, hogy végül szomjan vagy éhen halljon. Sokak szerint ezen idősek szelleme ma is ott kísért az erdőben.

Az 1950-es évek óta több mint 500 sikeres öngyilkosságot követtek el itt az emberek. Ez a szám persze csak megközelítőleges, hiszen a japán kormány egy idő után felfüggesztette az adatok közzétételét, ezzel is megpróbálták jelentéktelenebbé tenni a helyet. Illetve angol és japán nyelvű táblákat helyeztek ki, melyek arra buzdítják az oda „látogatókat”, hogy kérjenek inkább segítséget, és ne dobják el az életüket. Ez persze nem vált be és a mai napig rengetegen zarándokolnak el oda meghalni.

Persze nem csak a halni vágyók kedvelt helye ez, hanem a turistáké is. Hiszen az áthatolhatatlan erdő kihívást jelent a túrázók számára, és persze van olyan, aki csak egy jót bámészkodni megy. Amihez viszont erős idegzet és gyomor szükséges, hiszen hiába az évente indított halott keresések, a holttestek többsége sosem kerül elő, így elég könnyű belebotlani egy oszladozó tetembe.

Az erdőről az évek során számos film szólt, többek között a 2004-es „Dzsukai - A Fák Tengere a Fudzsi Hegy mögött”. Ezen kívül számos regény alapjául szolgált, melyek nagyban hozzájárultak, hogy ismert és még inkább divatos hely legyen az öngyilkosságot fontolgatók körében.

Forrás és fotó: atlasobscura.com és adbusters.com

Írta: Molnár Adrienn