Számos szépséget bejárhatunk, ha a Gerlachfalvi-csúcsot választjuk túránk célpontjául. Maga a hegytető a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsból indul és a délkeleti szárnyvonulaton éri el legmagasabb pontját. Ha egy kis felfedező utat teszünk, a Tetmajer-szorossal is megismerkedhetünk ezen a környéken. A legmagasabb oromtól a hegygerinc folytatódik még tovább, egészen egy kisebb csúcsig, melyet követően kettéágazik. Itt található a híres Gerlachfalvi-katlan, melyet szintén előszeretettel keresnek fel a turisták.
A Gerlachfalvi-csúcs legnagyobb vonzereje, hogy magassága ellenére egy túravezető segítségével könnyen megmászható. Az orom szépsége pedig kárpótol a fáradtságért. Az út viszonylag jól kiépített, noha ez nem vesz el a táj természetes varázsából. A környékbeli Batizfalva és Gerlachfalva már 1880-ban igyekezett mesterséges eszközökkel járhatóvá tenni az utat.
A vállalkozóknak még így is nagyjából 2000 méteres magasságkülönbséget kell leküzdeniük, mely abból adódik, hogy a Gerlachfalvi-csúcs nem rendelkezik előhegységgel. Piramisszerű, impozáns formája meredeken tornyosul dél felől Gerlach fölé, ahonnan még meredekebbnek tűnik az út.
A csúcs a nevét természetesen az azonos nevű tátrai faluról kapta, mely a hegylábánál terül el. Ma szinte üdülőfaluként működik, így könnyen találhatunk magunknak itt szállást. Ha kicsit frenkventáltabb környéken szeretnénk azonban éjszakázni, akkor Poprád a megfelelő választás. A csúcsot korábban számos más elnevezéssel illették az aktuális politikai rezsimnek megfelelően, így egy időben Ferenc Józsefről, később Sztálinról nevezték el, de hívták a Legionáriusok csúcsának is, mielőtt megkapta volna jelenlegi, politikailag semleges nevét.
Érdekesség, hogy csak 1838-ban bizonyosodott be, hogy a Gerlachfalvi-csúcs Szlovákia legmagasabb pontja. Addig mindenütt mást tartottak annak: a liptóiak szerint a Kriván volt a legmagasabb, a szepesiek úgy vélték, hogy a Lomnici-csúcs, míg a lengyelek meggyőződése szerint pedig a Jégvölgyi-csúcs.
Forrás: Somkutin.hu és wikipedia.org
Írta: Ambróz Nóra
