Szokatlan, de izgalmas vállalkozás, hogy egy rendező két teljesen különböző műfajú filmet is bemutat ugyanarról a kérdésről, ráadásul mindössze egy-két nap eltéréssel. Jól jelzi, hogy Ted Bundy ügye a mai napig milyen mélyen benne él az amerikai társadalom tudatában, és hogy a film eszköztárával milyen sokféleképpen lehet megközelíteni és bemutatni ugyanazt a témát: az emberi gonoszságot.

Az 1970-es években a sorozatgyilkos kifejezés, még ismeretlen fogalom volt a rendőrök és szakértők előtt, így időbe telt, míg összekötötték a pontokat, és rájöttek, hogy ugyanaz a személy lehet felelős több tucat nő brutális meggyilkolásért. A Conversations with a Killer:The Ted Bundy Tapes a klasszikus dokumentumfilmes felépítést követi. Az ügyben résztvevő személyek, nyomozók és tanúk mesélnek az akkor átéltekről, emellett még Ted Bundy maga is megszólal. Az amerikai jogi rendszer lehetővé teszi, hogy egy halálraítélt még évekig a halálsoron várja sorsa beteljesülését, az egymást követő fellebbezéseknek köszönhetően folyamatosan elodázva a kivégzés időpontját. Bundy is ehhez a trükkhöz folyamodott, a börtönben töltött kilenc éve alatt ráadásul szinte mindvégig ártatlannak vallotta magát. Az utolsó hónapokban egy újságíró járt hozzá beszélgetni, a beszélgetéseket pedig szalagra rögzítették. Itt tört meg a jég, amikor Bundy egyik pillanatról a másikra egyes szám harmadik személyben kezdett magáról és a gyilkosságokról beszélni, bevallva ezzel a rémtetteit. Feltételezhetően azt hitte, ha lassan felfedi az összes, a hatóságok előtt eddig ismeretlen gyilkosságot, akkor pár hónapig még életben hagyják, de elszámította magát. Végül 23 nő megölését ismerte el, de a valódi szám vele együtt a sírba szállt.

Bundy szimpatikus megjelenésű férfi volt, aki pszichológiát, majd jogot is tanult, de a politikai önkéntességbe is belekóstolt, majd egy segélyvonalnál is dolgozott. Így tudta csapdába csalni az áldozatokat, és hosszú időn át megtéveszteni a környezetét. Erre a megnyerő vonására épít Berliger az Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile című filmben is, és eltérően a Conversations with a Killer szikár, objektív, a tényekre építő történetvezetésétől, itt a klasszikus játékfilmes eszközökkel él a rendező. A trailer alapján egy feszes tempójú filmet várunk, ami Bundy manipulatív személyiségére és a köré felépített médiafelhajtásra van kihegyezve. A Zac Efron által megformált pszichopata férfi néhol már-már egy szórakoztató figurának tűnik, akiről tényleg nehéz volt elhinni, hogy gyanútlan nőket csalt a barna Volkswagen Bogárjához, majd megerőszakolt, bántalmazott és kegyetlen módon megölt. A Bundy személyiségének megítélése körüli ellentmondásokat mutatja, hogy egy jelenetben a börtönben ülő sorozatgyilkos azzal kérkedik, hogy népszerűbb, mint a Disney World. Bundy párja, az egyedülálló anya Elizabeth Kloepfer sem tudta, hogy kinek higgyen, a gyermekével jól bánó, megbízható barátjának, vagy a sajtónak. Berlinger elmondása szerint nem volt célja, hogy jó színben tüntesse fel Bundy-t, vagy a tetteinek súlyát enyhítse, inkább több oldalról, elsősorban Kloepfer perspektívájából mutassa be az eseményeket. A dokumentumfilmből egyébként kiderül, hogy Kloepfer volt az, aki feltette az amúgy sötétben tapogatózó nyomozóhatóságok térképére Tedet, miután jelentette a rendőrségen, hogy a barátjára kísértetiesen illik a sajtóban közzétett leírás – egyébként több ezer bejelentés érkezett a hatóságokhoz nőktől, akik a párjukat potenciális sorozatgyilkosnak tartották.