Az HBO-nak valahogy minden egyes évben sikerül egy-egy olyan sorozatot bemutatnia, amelyekre nem készül az ember nagyon, aztán valahogy annyira beleivódnak a mindennapjainkba, hogy egyszerűen nemcsak a következő hetek-hónapok beszédtémáit határozzák meg, hanem velünk maradnak akár még hosszú évekig is. A Trónok harca csak egy dolog, ott van még az utóbbi évekből a Csernobil és az Ez minden, amit tudok, most meg az Easttowni rejtélyek, amiről a fene se gondolta volna, hogy nem kifejezetten a mocsokba akar berántani magával, hanem meg akarja mutatni az oda- és a visszavezető utat is.
Nem egy egyszerű pokoljárás, nem egy „sima” kisvárosi tortúra, ahol senki sem az, aminek látszik, ahol a rossz még rosszabb, ahol a kegyetlen még kegyetlenebb, és ahol fogalmad sincs, kitől kell félned igazán. Az Easttowni rejtélyek krimisorozat ugyan, de drámaként legalább ugyanennyire erős, a drámát pedig pont annyira sötéten tálalja, ami már bőven ijesztő, de még nem roppan bele az ember teljesen, és hogy a végére egy olyan pontra juttassa el a szereplőit, ahová hasonló sorozat még sosem juttatta.
Az Easttowni rejtélyek fő vonulata végig a gyilkosság marad, illetve pontosabban az eltűnt lányok és a meggyilkolt Erin rejtélye, aki aztán szép komótosan kiborítja az easttowni bilit, hiszen a lány körül úgy gyűlnek a kérdések, mint legyek a lócitromra, és láthatóan senki sem különösebben kedves, amikor a helyi nyomozó, Mare picit belekérdez a zűrös ügyeikbe. És zűrös ügye itt még annak is van, akiről nem is hinnéd.
Easttown egyszerűen pokolinak tűnik, hiszen a benne lakó emberek azzá tették. Szinte mindenki gyanakszik a másikra, a pletykák még a legjobb kapcsolatokat is felőrlik, az meg aztán pláne nem segít sokat, hogy még öngyilkosságok, gyilkosságok és emberrablások is tesznek arról, hogy ne legyen olyan borvirágos a jókedv, mint egy túlvezérelt falunapon.
Hát ki ne őrülne bele abba, ha itt él?
Agresszív tiniktől kezdve a titokzatos papon és a javíthatatlan drogoson át a morcos öregekig mindenki tesz azért, hogy pocsék legyen az élet a városban. Ennek közepén próbál túlélni Mare, akit úgy alakít Kate Winslet, hogy ha azért nem adnak neki oda minden létező díjat, akkor nincs igazság a Földön. Még talán sosem játszott ennyire megtört, kételyekkel teli, mégis erős nőt, de ebből a karakterből úgy látszik, csak ő tudta kihozni a maximumot. Hihetetlen, hogy az ezernyi súlyos drámával megvert életű Mare-t is hány teljesen különböző oldaláról tudja megmutatni úgy, hogy az mindig beazonosíthatóan ugyanaz a karakter maradjon. Lehet depresszív, reményteli, vidám, kétségbeesett, vágyakozó, minden esetben úgy alakít, hogy azt mondod, a rohadt életbe, Kate Winslet eddig is fantasztikus színésznő volt, de ez most valami új szint.
