A teljesítményközpontú világban az egyik főbűn kivonni magad a sodrásból, és megállni. A délutáni sziesztára is a lusták hóbortjaként tekintenek, pedig rengeteg előnye van, és ugyanebbe a kategóriába sorolható a semmittevés is. Nem szabad persze a pihentető semmittevést összekeverni a lustasággal. Nem azt mondjuk, hogy a nap túlnyomó részében ügyködj azon, hogy a kanapéba vésd bele a tested lenyomatát és nézd végig az összes sorozatot a Netflix-en, de bizonyos időközönként érdemes beiktatni ilyen lazább napokat, félnapokat. Hogy miért? Mutatjuk!

Bár a jövő mindig kiszámíthatatlan, most ez még inkább igaz. Ezt pedig nehéz megélni. Ez a periódus a kötelező leállással segít megtanítani, hogy a jelenre koncentrálj, és hogy több minden van rendben veled, mint amennyi a problémád. Azzal, hogy nem csinálsz semmit, tudatosan kondicionálhatod magad, hogy ne siess előre, és azon agyalj, hogy mi fog majd történni, hanem a jelent részesítsd előnyben, mert erre van csak ráhatásod.

Igazi felüdülés a barátokkal töltött idő, és még az egészségedre is jó hatással van, de nem szabad, hogy a boldogságod elsődlegesen külső forrásokból táplálkozzon, ezektől függjön. Az egyensúly csakis belülről fakadhat, amit aztán megerősít a külvilág. Ha állandóan programokat szervezel, hogy ne kelljen magaddal időt töltened, akkor az egyértelműen jelzi, hogy valami nincsen rendben. Ugyanilyen rossz, ha kötelezettségérzetből nem tudsz nemet mondani, és emiatt nincs elég időd önmagadra.

Elképesztő hatása van, ha képes vagy leülni és jól érezni magad – saját magaddal, miközben semmi különös sem történik. A különböző relaxációs és meditációs technikák, illetve a jóga gyakorlása is sokat segíthet ennek az élménynek a megtapasztalásában.