A Lost Bulletben aztán tényleg nincs semmi meglepő, minden pillanatát láttad már máshol, de tud valamit, amit a legtöbb film nem. Mer kicsi lenni, de úgy, hogy igazából elég sokat vállal. Egy akciófilmhez ugyanis rengeteg pénz kell, nagyon sok törés-zúzás, Guillaume Pierret filmje viszont nem dúskál a lóvéban, ellenben amije van, azt nagyon okosan költi el. Helyette inkább megtanul kevés pénzből két lábbal a földön maradni, és nem válni teljesen nevetségessé. Csak egy picit.

A történet totálisan sablonos, így ha valaki most masszívan ásítozni kezdene, azt teljesen megértem: Lino nagyon tehetséges autómágus, de egy betörés során lebukik, majd börtönbe kerül. Ekkor érkezik Charas, a rendőrfőnök, aki speedszállítókat üldöző csapatához keres valakit, aki egy megvadult Xzibit lelkületével felpimpelné a verdáikat, de nem neonnal, meg mindenféle blingblinggel, hanem teljesítményben és szívósságukban. Linónak nincs sok lehetősége, elkezd nekik dolgozni, de aztán egy akció nagyon balul sül el, ő pedig szembekerül egy korrupt rendőrrel, aki megpróbál egy gyilkosságot a nyakába varrni. A rossz hír az, hogy a faszi elég tehetséges, Linónak pedig még a volt csaja sem hisz. Aztán elindul a rohanás, hogy megszerezzék az egyetlen bizonyítékot.