Párizs tipikusan az a város, ami leírás alapján nem fogja tudni átadni neked azt az érzést és azokat az élményeket, amik akkor érnek, amikor ellátogatsz oda. Bár városszerkezetileg és építészetét tekintve közel azonosak Budapesttel, az éghajlatában markáns különbség észlelhető, télen nincsenek nagy fagyok és jelentős hó, nyáron pedig kissé hűvösebb van és sokkal többet fúj a szél. Ez a mérsékelt óceáni éghajlatának köszönhető.

A párizsi forgatagban érdemes meg-megállni egy kávéháznál, amik gyakorlatilag egymás érik, mégis mind tömve van emberekkel. A legfinomabb kávék, és persze egy szinte kötelező merlot azért nagyban megnöveli a Párizs-fílinget, úgyhogy kihagyni súlyos hiba. Betérve francia köszönés, esetleg egy mosoly, és máris te vagy a franciák legnagyobb barátja, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben (amit nem tudunk, honnan indul, de tényleg) nagyon barátságos népek. Itt igazán jól érzi magát a magyar turista.

Tudod mi az az apero? Ez egy francia napi rutin, mint az angoloknál az őtórai tea. Egy könnyed mártogatós étel, borozgatás, baráti csevej, baguette, sajttál, sonka, ilyesmi. Csupa jó szokásaik vannak ezeknek a franciáknak, nem is értjük, mi magyarok miért nem vettük még át ezeket a pozitív dolgokat. Tudod mit veszel észre a francia utcákat járva? A nőket, kortól függetlenül. Harsányak, színes ruhákban, erős sminkkel, szokatlan erős nőiességgel. A francia nők köztudottan nagyon stílusosak, nagyon nőiesek, bár őszintén, a szürke, pasztell színű utcaképből annyira nem is nagy kihívás kitűnni.