Az Öngyilkos túra ugyanis nem egy nyomozás, hanem egy haldoklás története. Egy lassú, kilencven percénél jóval hosszabbnak tűnő szenvedéstörténet, amiben egy agytumorban szenvedő férfi eljut az öngyilkosság gondolatáig, majd miután rájön arra, hogy ezt egyedül nem tudja végrehajtani, segítséget keres. Így találja meg a lenyűgöző helyszínen, magas hegyek között, egy gyors sodrású patak mellett lévő Aurora Hotelt, ahol az orvosi papírjai és egyéb dokumentumok átnézése után rábólintanak arra, hogy segédkezzenek Max öngyilkosságában.
Ami persze önmagában nem lenne baj, és még az is érthető valamennyire, hogy egy ilyen témát sokkal nehezebb eladni, mint egy nyomozás történetét, ezért kicsit becsapták a nézőket. Mégis az a benyomása az embernek, hogy Jonas Alexander Arnby rendező és Rasmus Birch forgatókönyvíró egy ponton mintha elvesztették volna a fonalat, és nem tudták eldönteni, hogy hova futtassák ki a filmjüket.
Az olyan nem szándékosan komikus elemekről már nem is beszélve, mint amikor Max több méterrel a víz alatt meghallja, ahogy csörög a mobilja a stégen.
Szóval hiába mondja fel szépen a leckét a rendező Stanley Kubrickig munkásságától az Ex Machinán át az Expedícióig, az Öngyilkos túra kicsit üres és nagyon fárasztó marad.
