Biztos mindenkivel megesett már, hogy egy kisebb házi felvételen, legyen szó akár egy buliról vagy szülinapról, visszahallotta a saját hangját és elborzadt. Teljesen kiakadt, hogy ez nem lehet az ő hangja, hiszen az övé olyan szépen cseng. Nos, aki így érzi, azt le kell lomboznom, ugyanis a hangunk tényleg olyan, mint a felvételen. Nem csalás, nem ámítás.

Hogy miért is hallunk mégis a fejünkben egy teljesen másmilyen hangot, mint ami a felvételen van? A válasz egyszerű. A hanghullámok a hangszálainkból felfutnak, és rezegtetik a dobhártyánkat, de a rezgések nem állnak meg ott. Átfutnak a csontjainkon is, ahonnan torzulva verődnek vissza. Ezt az elváltozott hangot halljuk a fejünkben, és érezzük a rezgéseket – amikor pedig felvételről halljuk a hangukat, akkor nem mi keltjük, vagyis nincs meg a rezgés-érzés.

Persze a magyarázat tudása még nem segít nekünk, hiszen a hangunk akkor is pocsék marad. De jobb, ha tudjuk, hogy az emberek 80%-ának az, és ezért a miénk már ki sem tűnik a tömegből. Sajnos nem tudjuk sose megmutatni azt a hangot, ami a fejünkben szól, de higgyük el, vannak, akiknek ez a gázosabb hangunk is tetszik.