A csillagászok már jó ideje szemmel tartották a naprendszer vörös törpéjét, valamint a körülötte keringő bolygókat. A tudósok a Hubble űrteleszkóp segítségével vizsgálták többek között a bolygók felszínét érő ibolyántúli sugárzás mértékét, ugyanis az UV-sugárzás hidrogénre és oxigénre bontja a vízmolekulákat, és olyannyira felmelegítheti a légkört, hogy a részecskék távozhatnak a bolygóról.

Így ebből a vizsgálatból könnyű fényt deríteni arra, hogy mennyire stabil egy bizonyos bolygó légköre, valamint hogy mennyi vizet veszít.

A tudósok három hónapon át figyelték a bolygókat, és megállapították, hogy a csillaghoz legközelebb keringő Trappist–b és Trappist–c is legalább 20 földi nagyságú óceánt veszített már el az eddigi 8 milliárd év során, így nem valószínű, hogy még lehet rajta víz.

A d, e, f, g és h jelzésű planéták viszont jóval kevesebb vizet veszítettek, így nagyon is elképzelhető, hogy vannak még tartalékok a felszínen – ezek közül főként e, f és g jelzésű bolygók érdekesebbek a számunkra, ugyanis ezek keringenek az úgynevezett „lakható zónában”. Bár tegyük hozzá: mivel nem tudjuk, pontosan milyen idősek a bolygók, és alapból mennyi víz volt rajtuk, mindez csak (tudományos) találgatás.

Ugyanakkor azt elmondhatjuk – amit hasonló esetben sokszor el szoktunk –, hogy van némi esély rá, hogy élet legyen a tavaly felfedezett Föld-szerű bolygók némelyikén. Van rá esély, ugyanakkor még így sem túl sok. Mert bár az általunk ismert (földi) élet nélkülözhetetlen feltétele a víz (és a szén), ez még önmagában nem biztos, hogy elegendő lehet az élet kialakulásához. Főleg, hogy magyar és harvardos kutatók is arra jutottak nemrég, hogy a bolygórendszer nem igazán alkalmas arra, hogy életnek adjon otthont.