Bár ma már a számítógépek átvették a feladatukat, egykor arra szolgáltak ezek az órák, hogy a búvárok ki tudják számolni, mennyi időt töltöttek a víz alatt, ami különösen fontos, ha limitált oxigénforrásokkal kell gazdálkodni. A búváróra tehát egy olyan időmérő, amely kibír 10 atmoszféra nyomást (ATM), azaz 100 méterig vízálló. Manapság sok “mezei” óra is képes erre, így a búvárórák kapacitása már inkább 200-300 méter tartományban mozog, de olyanok is akadnak, amelyekkel 6000 méter mélységig le lehet ereszkedni – ilyen a CX Swiss Military Watch.
Valószínűleg mindenki fel tud ismerni egy búvárórát karakteres megjelenése alapján, de vegyük sorra a főbb jellegzetességeket. Először is a feltűnő, forgó lünettáról könnyű beazonosítani a búvárórákat – ez segíti a búvárt, hogy mérje a víz alatt töltött idejét. Emellett ezek az időmérők hosszú gumiszíjjal érkeznek, mivel ezzel könnyű a vízben és a búvárruha fölött viselni őket. Az indexek és a mutatók egy világító festékréteggel vannak ellátva, ezáltal a sötét mélységben is jól kivehetőek. Egy kimondottan a búvárórákra jellemző alkatrész a héliumszelep, ami lehetővé teszi az órát károsító esetleges hélium kiengedését, aminek mennyisége fokozatosan növekszik, ahogy mind lejjebb merül a búvár. A felsőbb kategóriás órákban mélységmérő is szokott lenni. Csavaros korona, a hátlapon gumitömítések, és egy extra vastag zafírkristály (esetenként kupolás) sorolható fel még.
Miért szerethető a Spinnaker Dumas? A ’70-es éveket idéző stílus, 300 méterig vízálló, a nyolcszögletű tok, a forgatható lünetta, a Super-LumiNova indexek és mutatók, a Seiko szerkezet, a hátlap, a Milanese acélszövésű óraszíj, és a tény, hogy a búvárkodás úttörőjének, Frédéric Dumas-nak állít emléket.
