A Seiko talán a legismertebb japán óramárka. Elsősorban megfizethetőbb árú kvarc óráikról váltak híressé, de még azok között is kevesen tudják, hogy a Seiko története a 19. század végén kezdődött, akik közelebbről is megismerkedtek a gyártó magasabb kategóriás Grand Seiko vonalával.

A márka alapítójának legelső zsebórájától a Seiko nevet viselő első időmérőn át a legmodernebb darabokig a Seiko öröksége gazdag és izgalmas nézegetnivalókkal van tele. Vegyük őket sorra!

SEIKOSHA TIMEKEEPER (1895)

Kintaro Hattori mindössze 21 éves volt, amikor megnyitotta a K. Hattori óraboltot Tokió Kyobashi negyedében, és elkezdett órákat építeni és javítani. Tíz évvel később, 31 éves korában lett a partnere Tsuruhiko Yoshikawa mérnök, akivel megnyitották a Seikosha óragyárat 1892-ben, amely a mai Seiko elődje lett. A minőségi faliórák gyártása után az első zsebórájukat 1895-ben mutatták be, amelynek a lényegretörő Timekeeper nevet adták. Az 54,9 mm-es ezüst tokos órát Japánban készítették, de a H 44”’ szerkezet nagy részét Svájcból importálták. Az óra angol elnevezése Hattori üzleti érzékét dicséri, mert rájött, hogy ez segítheti a márkát a későbbi külföldi terjeszkedésben.

LAUREL (1913)

Hattori hamar felismerte a karórák egyre növekvő népszerűségét, és előre megérezte, hogy a kereslet tekintetében hamarosan lekörözik majd a zsebórákat. Ennek a felismerésnek az eredménye lett a Laurel 1913-ban. A modell egy 29,6 mm átmérőjű, ezüst tokos, zománcozott számlapos időmérő és H 24”’ szerkezettel. Eleinte az alkatrészek importálása miatt az órák gyártása lassú folyamat volt, naponta mindössze 30-50 darab készült, de 1910-re a Seikoshának sikerült saját hajszálrugót gyártania, 1913-tól pedig házilag készült a zománc számlap is.

AZ ELSŐ SEIKO ÓRA (1924)

Az 1923-as nagy kantói földrengés elpusztította a Seikosha gyárát és a készleteit, így leállt az óragyártás. Hattorit azonban ez sem állíthatta meg, pénzt nem sajnálva újjáépítette a gyárat, és mindössze egy év elteltével bemutatták a világnak az órát, aminek számlapján elsőként szerepelt a Seiko név. Az új név a Seikosha rövidítése, ami japánról valahogy úgy fordítható le, hogy a ‘rendkívüli szakértelem háza’. A nem angol név jelezte, hogy Hattori ekkorra biztos volt a terméke minősége és ezzel együtt eladhatósága felől, a korban ugyanis általános volt a vélekedés, hogy a nyugati áruk minősége jobb. Az óra 24,2 mm-es tokja nikkelből készült, belül pedig egy H18”’ és 7 kőcsapágyas szerkezet ketyegett. A kis másodperc számlap egészen az 1950-ig standard volt, amikor bemutatkozott a Seiko Super, az első japán óra központi másodpercmutatókkal.

SEIKO MARVEL (1956)

A Seiko Marvel úttörőnek számít abban a tekintetben, hogy ez volt az a Seiko, amihez házon belül gyártották a szerkezetét teljesen önállóan. A szerkezet átmérője (26 mm) meghaladta a Seiko Superét, és megegyezett a Seiko Automatic-kal, ami az első japán automata óraként ugyanabban az évben debütált. A pontossága és stabilitása, ami magába foglalta a Seiko új ‘Diashock’ rezgéscsillapító rendszerét, meghaladta elődeiét és a korszak más japán óráiét. A Marvelt 1959-ig gyártották, amikor átvette helyét a Gyro Marvel a Seiko Magic Lever szerkezetével, ami növelte felhúzás hatékonyságát.

AZ ELSŐ GRAND SEIKO (1960)

Ezt az órát a Seiko azért alkotta, hogy a „legjobb legyen a világon” a pontosságot és precizitást tekintve. Az órának egy 34,9 mm átmérőjű és 10 mm vastagságú arany tokja volt. Minden Grand Seiko pontossági szabvánnyal érkezett, amit a Seiko alapított (és ami ma szigorúbb, mint a svájci COSC standardja a kronométerek tanúsítására). A letisztult számlappal, hosszú mutatókkal és a számlapra applikált indexekkel megteremtett dizájn nyelvezet a mai napig meghatározza a Grand Seiko órák vizuális megjelenését.