És mivel ebben a klikkben másoknak is kimeríthetetlenek az elherdálható erőforrásai, ezért rendkívül nehéz ráverni másokra úgy egy kört, hogy az ízlés közben ne ficamodjon ki már-már idült módon. Talán maga a célszemély is úgy vélheti, hogy mérhetetlenül giccses, már-már ocsmány az, amit épp magára kap, a lábára húz, viszont ez itt már gyakran másodlagos. A test ugyanis egy próbababává válik, vagy egy eladható reklámfelületté, mert itt – ahogy kerek e világon – is a show lesz a lényeg. Ehhez pedig rendeltetésszerűen társult két jól ismert folyamat:

• a cápák azonnal vérszagot fogtak, és rástartoltak erre a piaci résre, így förtelmesebbnél förtelmesebb, de közben méregdrága termékekkel kezdték elárasztani a világot – hiszen egyeseknél úgysincs olyan, hogy túl giccses vagy túl drága, sőt, minél izmosabb mindkettő, annál jobb;
• másrészt pedig egyre több, saját foglalkozásába kicsit beleunó, szárnyait máshol is szívesen bontogató (pénzes) hírességet kértek fel arra, hogy csapjanak egy kört náluk is.

Igen, míg régen a tekintélyes, kompetens, hozzáértő alakok formálták a közvéleményt és diktálták a szakmában a tempót, addig ma már elég híresnek és gazdagnak lenni mindehhez – utóbbi kettő pedig napjainkban az előbbiek birtoklása nélkül is egyre könnyebben összejöhet, gondoljunk csak arra, hogy az egykori popkultikonok kiváltságos helyét a 21. században egy sokáig azonosítatlan, ismeretlen eredetű faj, a celebritánius vette át.