Ponyvaregény:
Quentin Tarantino szinte minden filmjéért rajong a közönség, rendezői pályafutása leginkább kultusszá lett munkája azonban egyértelműen a Ponyvaregény.
A film fejezetekre bontva mesél el egy történetet a Los Angeles-i alvilágból. A szereplők fiktívek, a több szálon futó cselekmény sokszor keresztezi egymást, a film egyik fő különlegessége pedig az, hogy a fejezetek nem időrendben következnek egymás után.
A cselekményt a hosszú monológok, és a – történetből sokszor kitekintő – párbeszédek teszik igazán élvezetessé.
Érdekesség, hogy az eredeti nyelvű változatban a fuck angol káromkodás 265-ször hangzik el.

Forrest Gump:
Winston Groom regényének filmadaptációja egyike a kilencvenes évek legnagyobb sikerfilmjeinek. Főhőse a kalandos életű Forrest Gump (Tom Hanks), aki egy padon ülve meséli el történetét a mellé ülőknek.
Avagy egy együgyű fickó feljegyzései – szól a regény alcíme, és ezt a szereplőjellemzést a film tökéletesen átadja. Forrest egy értelmi fogyatékos férfi, aki korlátai ellenére óriási sikereket ér el, s mindezt úgy, hogy az őt körülvevő rajongást, elismerést még csak fel sem fogja.
A filmtörténelmi alapműveltség kihagyhatatlan darabja ez az 1994-es alkotás.

Trainspotting:
Irvine Welsh azonos című regényének adaptációja, a minden idők legjobb skót filmjének választott Trainspotting 1996-ban került a mozikba. Rendezője Danny Boyle, szereplőinek javát pedig skót színészek alakítják, köztük a főszereplőt, Rentont, akit Ewan McGregor játszik.
A szereplők Skócia szürke fővárosában, Edinburgh-ban élnek, ahol napjuk jó része a drogfogyasztással, és az ahhoz szükséges pénz előteremtésével telik. Sehogy sem képesek beilleszkedni az őket körülvevő társadalomba, sőt, egyenesen megvetik azt, és annak tökéletlenségét gondolják önpusztításuk kiváltó okának.
Egy nyomasztó, egyben elgondolkodtató alkotás kilátástalanságról, reményről és újrakezdésről.