1. A hawai-gatya nem fürdőnadrág. És sose nem is lesz. A bőszárú lötyögő darabok képtelenséggé teszik az úszást, a zsebes változattal pedig zsebnyi adagokban hordhatjuk partra a Balatont. Nem beszélve arról, hogy a térdet verdeső verzió rettenetes barnulási különbségeket okoz. Ha lehet, ezt tartogassuk a strandolás utánra.

2. Semmi ne lógjon ki. Se az intimtestrészek, se a madzag. Szűk fazonú fecskéknél nem lehet nagyzolni, ha túl nagy méretet választunk, könnyen kificcenhet valami, ami nem a nagyközönség szemeinek való. A pamut anyag is veszélyes: vizesedve átlátszóvá válhat, mely szintén alkalmas a kisgyermekes anyukák megbotránkoztatására. A madzagok pedig sokkal rendesebben mutatnak, ha rövid masniba vannak kötve, vagy derékba visszatűrjük őket.

3. A fekete és a sötétkék nem divatos. Csakúgy, mint a többi konszolidált árnyalat. A nyár a színek és a pezsgés évszaka. Bátran válasszunk nagymintás, tarka, piros, trendi darabokat.

4. Jó, ha kéznél van a váltás. A víztől csöpögő fürdőnadrág nem csak a strandbüfé székjein hagy ominózus fenéknyomot, de lehuppanva akár olyan undok szörcsögő hangot is hallathat, mely kellemetlen helyzetbe hozza viselőjét. Ha nem akarunk folyamatosan átöltözni, érdemes megfontolni egy gyorsanszáradó anyagből készült „kétéltű” beszerzését.

Forrás: men.hu és fashion.hu

Írta: Ambróz Nóra