Szabó Lajos kiemelte, hogy korábban egyetlen nem angolszász válogatottnak sem sikerült otthonában legyőznie az angolokat, csupán a skótoknak. Az évszázad mérkőzésének nevezett összecsapás végén még a közönség is megtapsolta a magyar játékosokat, akik az akkoriban megszokottnál gyorsabb labdarúgást játszottak, stílusuk eltért a házigazdákétól.

A találkozóra "rákészült" Sebes Gusztáv szövetségi kapitány: a helyszín tanulmányozása során lemérte a pályát, minden részletre figyelt, még arra is, hogy nehezebb labdával játszanak majd.

A mérkőzés statisztikáiból az is kiderült, hogy az Aranycsapat nemcsak sok gólt lőtt, hanem sok lövést küldött kapura, a "lőlap" tanúsága szerint annak minden oldalára, míg a házigazdák a magyar kapunak csak a jobb oldalára támadtak. A világsajtó címlapon, szenzációként hirdette az eredményt, míg az angolok katasztrófaként aposztrofálták. Magyarországon a politika propagandaként használta a "nyugati világ" legyőzését.

A visszavágóra nagyon készült az angol csapat, mondván: kétszer nem eshet meg a szégyen, nem kaphatnak ki. Ám nem sikerült a visszavágás, Budapesten 7-1-es vereséget szenvedtek az angolok, akik - mint a szóvicc megörökítette - egy hétre jöttek, és hét-eggyel mentek.