Könnyebb azt hinni, hogy az időről-időre előkerülő iszonyatos videók a tehén-, sertés- vagy épp csirketelepekről manipulált felvételek vagy nem is ennyire szörnyű a helyzet, vagy itthon biztos nem ilyen szar a helyzet vagy oké, szar a helyzet, de hát nehogy már rajtam múljon az egész világ megmentése, nem fogok lemondani a húsról, tojásról meg a tejről, alanyi jogom.

Nem is kell lemondani. Csak meg kéne változtatni a szokásainkat.

Számomra sosem az volt a legnagyobb probléma, hogy az ember húst fogyaszt, hogy leölt állatot eszik. A leölt állat már semmit nem érez, annak feldolgozása már nem érinti. Amitől nekem nap, mint nap összeszorul a gyomrom, az nem a haláluk, hanem az életük a halál előtt.

A teheneké, amiket 2x1 méteres lyukakban tartanak tápon, szipolyozzák ki belőlük a tejet, soha nem látnak napfényt, soha sincs egész zárt térben leélt, szenvedéssel teli életükben fű a patájuk alatt, a mesterséges megtermékenyítéssel teremtett borjaikat azonnal elválasztják tőlük. És adott esetben borjakként leölik.

A csibéké és tyúkoké, amiket ketrecekben egymás hegyén-hátán bezsúfolva tartanak, egymást és magukat csipkedik kínjukban (már ha nem égették le „haszontalanná” vált csőrüket) táppal etetik, hogy fele idő alatt érjenek vágósúlyba, aztán meghalnak.

A sertéseké, amik közé egy tűt sem lehetne leejteni, annyira egymásra vannak halmozva, se füvet se fényt se vizet se dagonyát nem látnak a zárt térben leélt életük során, egymást harapják (ha a fogaikat ki nem szedik) vagy lyukakban sínylődnek és tápot kapnak egészen a vágóhídig.

Mindegy, mennyi felfoghatatlan állatkínzással jár; olcsón és gyorsan a húsfaló népnek.

Sokkal könnyebb nem erre gondolni. Tudom, mert az a helyzet, hogy sokáig én is próbáltam elhessegetni ezt magamtól a van elég bajom enélkül is pajzzsal, de már nem megy.

És lehet, hogy sokaknak attól már bőven boldog a lelkiismerete, ha csomagolásmentes szappant vesznek, és így már könnyű szívvel dobják be a tartóstejet meg a tökmindegy honnan származó disznóhúst a lebomlószatyorba. Pedig nagyon-nagyon nem kéne szemet hunyni efölött, mert élő és érző lényekről beszélünk, amiket rabszolgasorba hajtottunk.

Szóval van egy javaslatom: mi lenne, ha tartanának egy #szabadtartás-szeptembert és csak olyan tejet, sajtot, egyéb tejterméket, tojást és húst és bármilyen baromfiterméket vennénk, amelyek szabadtartásból, bio- és ökológiai, ellenőrzött tartásból származnak? Ahol a tehén és a bárány legel. A disznó kint túr. A tyúk és a pulyka kapirgál.