2020 divatslágere kétségkívül a maszk, ez az elvileg a száj és az orr előtt viselve a koronavírus-fertőzés veszélyét csökkentő izé. Van zöldes, elvileg egyszerhasználatos, a gyakorlatban hónapokig hordott műtős. Van házilag készült cuki. Van építőipari. Van papír. Van textil. Van méregdrága, márkázott. Van szelepes. Van ventilátoros, USB-s. Van alternatív, balaklavából, kendőből. És van vicces is. De hogy pontosan hogy is kellene viselni, kell-e viselni, jó-e valamire egyáltalán, melyik fajta jó valamire egyáltalán: ezzel kapcsolatban tökéletes a káosz a világban. És az emberek fejében. Hihetetlen történeteket látok a valóságban és a médiában napi rendszerességgel maszk-ügyben és tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Egy néni a minap gondosan felhúzott, eligazgatott maszkban szállt fel a távolsági buszra, végigtotyogott rajta, ügyesen fogódzkodva, persze, majd leült a busz végében. Utána elővett valami péksüteményt a táskájából, ugyanazzal a kezével, amelyikkel végigtapogatta az összes kapaszkodót, a maszkot lehúzta az álla alá és elkezdett lakomázni, minden egyes falatot a kapaszkodós kezével letörve és a szájába dugva.
Egy bácsi ugyanezen a buszon fegyelmezetten viselte a maszkját, amíg meg nem szólalt a telefonja. Ekkor lehúzta a maszkot az álla alá és úgy beszélgetett több mint tíz percig (mértem), közben vígan szórva a levegőbe a saját mikrocseppecskéit a szájából és persze szívva az orrán be a mások cseppecskéit a környezetből.
A boltban az eladó és a vevő megbeszéltek valami problémát egy beütött tétellel kapcsolatban. Ehhez persze udvariasan lehúzták a maszkjukat és félrehajoltak a pénztárost védő, nemrég felszerelt plexipajzs mellé, úgy mégiscsak intimebb. Utána pedig visszahúzták a maszkjukat, hogy tovább védje őket a láthatatlan ellenségtől.
A történelmi templomban, ahol nemrég jártam, az idegenvezető mindenkivel felvetette az ilyen-olyan maszkját (köztük persze egy csomó lazán illesztett darabbal, ami mellett nyilván nem csak én látok be a viselője orráig, szájáig, hanem a vírust is vígan befújja-kihordja a pajkos szellő, ha akarja). Megkérte a csoportot, hogy lazán tengjünk-lengjünk, a távolságtartás végett. Majd megérkeztünk a főhajóba, ahol az idegenvezető javaslatára a közönség beült a padsorokba, szorosan egymás mellé, hogy onnan hallgassák meg a negyedórás tájékoztatót. Kicsit arrébb az altemplomban lévő fontos síremléket pedig a szűk katakombában megint csak összetömörülve, vállat vállhoz simítva nézték meg a látogatók.
