Az egyetem kutatói lényegében a férfiak viselkedését kívánták tanulmányozni a munka során. A vizsgálódásnak eredetileg férfiellenes indítékai lehettek, erre egyrészt abból a kísérleti hipotézisből következtethetünk, hogy “a férfiakat már egy szép nő jelenléte is arra vezetheti, hogy érdemes udvarolniuk”, másrészt az egyetem korábban is végzett olyan gender-kutatásokat, amelyek a nemi megkülönböztetés és a nemek közötti erőszak létét igyekeztek alátámasztani.
A vizsgálatot 84 férfi résztvevő közreműködésével hajtották végre. Egy olyan kísérleti helyzetet állítottak elő, amelyben a résztvevőknek egyenként egy Sudoku-puzzle-t kellett megoldaniuk és eközben a feladatmegoldás helyszínéül szolgáló terembe két ismeretlen személyt küldtek be. Egy férfi és egy feltűnően szép nő tartózkodott a kísérleti alany közelében, hol egy időben, hol egymást váltva. Mindeközben a kísérleti személy hormonszintjeit rövid időközönként monitorozták, nyilvánvalóan ezzel kívántak objektív visszacsatolást kapni a kísérleti szituáció által kifejtett pszichológiai hatásokról.
A kísérlet meglepő eredményre vezetett. A résztvevő férfiak szervezete egyöntetű hormonválasszal reagált a szép nő jelenlétére, csak éppen nem várt módon: amikor a nővel maradtak kettesben öt percre, az alanyok szervezetében a kortizol stresszhormon szintje kifejezetten megemelkedett, amikor viszont a férfival, akkor a hormonszintjük normál állapotot tükrözött. Tehát a férfiaknak minden bizonnyal nem az udvarlás jut elsőként eszébe, ha munka közben szexuális kihívással helyezik nyomás alá őket.
A kortizol a szervezet stresszhormonja, kisebb mennyiségben javítja a közérzetet és élénkít, azonban annak magas szintje szívbetegséghez, cukorbajhoz, magas vérnyomáshoz és impotenciához vezethet.
Vegyük észre, hogy a kísérlet nem más hormon (például tesztoszteron), hanem a stresszhormon szintjének jelentős megemelkedését mutatta ki már öt perc után is, és ez minden férfi esetében így történt. A jelenséget a kísérletet kiértékelő kutatók a következő pszichológia következtetéssel magyarázzák: az összes férfinál egyfajta versenyhelyzetet, stresszhelyzetet idézett elő a nő jelenléte és ez különösen azoknál fokozódott rendkívüli mértékben, akik úgy ítélték meg, hogy a nő megjelenése (vagyis “szexpiaci értéke”) magasabb az övékénél.
A férfiakat tanulmányozó genderkutatásban a fagylalt visszanyalt: mi is levonhatjuk férfiszempontból a megfelelő következtetéseket. Érthetővé vált, hogy a férfiak miért panaszkodnak gyakran a divatozó, feltűnősködő, félmeztelenkedő, “miss picsákra” a munkahelyeken. Az University of Valencia kísérlete rávilágított, hogy nem pusztán mentálhigiénés problémát, hanem valódi fizikai irritációt, erős diszkomfort érzetet okozhatnak ezek a nők. Úgy tűnik, bizonyos értelemben igaza lehet azoknak is, akik azzal érvelnek, hogy a munkahely nem lehet a végtelenített önkifejezés helyszíne, még az attraktív nők számára sem. A munkaadóknak talán alapos oka lenne rá, hogy ezek ellen a jelenségek ellen megfelelő belső utasításokkal védekezzenek, hiszen a stresszhelyzetnek kitett munkavállalók nemcsak képtelenné válnak a megfelelő munkavégzésre, hanem tulajdonképpen egészségügyi kockázatokat is elszenvednek.
Nem lennék meglepve, ha egyesek akár azt is megerősítve éreznék, hogy a nők jelenléte a munkahelyeken egyáltalán nem kívánatos, főként a nemi alapon diszkrimináló, nőknek kedvező, az egyenlő bérért egyenlő munkát nem elváró munkaközegekben, ahol a férfiakra ható stressz ráadásul többtényezőssé válhat és a végletekig fokozódhat. A kortizol impotenciát kiváltani képes hatását figyelembe véve, immár tökéletesen érthetjük azt is, hogy sok férfi miért érzi úgy, hogy a szép nők pszichésen kasztrálják a férfiakat. A szívbetegségek kockázatát – már amennyire lehetséges – tréfával elütve, pedig akár addig a félig-meddig komoly végköveteztetésig is eljuthatunk, hogy a nők egyfajta “lenézése” nemcsak kiegyensúlyozottá tesz, hanem egyenesen életet menthet.
