Érdekes módon fejlődünk mi, a mostani 35–40 éves korosztály: dolgozunk, bulizunk, párkapcsolatba kezdünk, házasodunk, gyermeket vállalunk, azaz nagyjából ugyanúgy élünk, ahogyan a szüleink generációja – ám egy dolgot tekintve inkább a nagyszüleink és dédszüleink életét visszük tovább. A lakások árának emelkedése ugyanis igencsak szűkös lehetőséget ad egy családalapítás előtt álló pár számára, amennyiben nem minimum 30 év adóssággal szeretnék indítani közös életüket. Jobb híján tehát, ha megtehetik, a spórolást elsődleges szempontként előtérbe állítva inkább a szülőkhöz költöznek, és amint megszületnek az unokák, már a sok segítség is közrejátszik abban, hogy egyre jobb lehetőségnek tűnik a többgenerációs együttlakás.
De vajon milyen buktatói vannak a többgenerációs családok mindennapjainak? Milyen előnyökkel járhat a szülők és az unokák számára, ha vállaljuk az együttélést? És hogyan vélekedik a helyzetről a szakember?
Kívülről nézve teljesen evidens, hogy egyszerre csak egy helyen élhettek, és ha a leendő nagyszülők jól kijönnek egymással, mindenki üdvözölni fogja a tényt, hogy az ifjú pár spórolhat házasságuk első éveiben, és milyen jó, hogy nem albérletre kell kidobni a pénzt.
Csakhogy amikor minden vasárnap kötelező ebéd van a másik családnál, biztos ki fog bukni néhány keresetlen szó. Ha mentek, akkor tőled vagy párodtól azért, hogy miért ez a menetrend minden egyes vasárnap, és hogyan lehetne így egy spontán wellnessezős hétvégétek. Ha nem mentek, akkor a meg nem látogatott szülők részéről érkeznek a kérdések, és egy idő után jön a sértődés:
Mi kevesebbet érünk? Akkor költözzetek ide is pár évre! Ha megszületik az unoka, még ennyit sem jöttök majd? Mi lesz velünk öreg napjainkon – mikor raktok otthonba?
Nyilván az a legjobb megoldás, ha nem is hagyjátok, hogy idáig pörögjön a konfliktus, hanem nyíltan és őszintén kommunikálva már az összeköltözés előtt átbeszélitek ezeket a kérdéseket a szüleitekkel. Természetesen nem szükséges ennyire sarkítani, ha nem muszáj, de a legtöbb szülő úgy válik egyre érzékenyebbé, ahogy idősödik.
Számukra ezért igenis fontos, hogy kimondjátok ezeket a dolgokat, és biztosan vállaljátok, amit vállalni tudtok. Ha a munkátok miatt Budapesten laktok, a szüleid pedig Szegeden, akkor nyilván nem várják el, hogy minden egyes hétvégén órákat vonatozzatok oda-vissza, de ha csak 20-30 percre laktok egymástól, akkor talán egy-egy hétvégi ebéd vagy vacsora nem annyira megerőltető.
„Számomra rémálom volt együtt lakni az anyósomékkal. Folyton a szüleim sirámait hallgattuk, hogy miért csak egy héten egyszer megyünk, ha meg többször mentünk, akkor anyósom piszkálta a férjemet, hogy így nem tudunk pihenni, mindig csak a rohangálás. Ha pihentünk, akkor apuék jöttek inkább, de akkor meg arra ment el minden erőnk, hogy felkészüljünk a fogadásukra. A végére odáig jutottunk, hogy inkább saját lakást kerestünk, és mondhatom: nem bántuk meg. Azóta mindenkit egyformán havonta két-két alkalommal látunk, ha pedig ők akarnak jönni, a lakásunk mindig nyitva áll. Ha kicsit rendetlenül is, de szeretettel fogadjuk őket” – meséli nevetve Nóri, aki három év után keresett saját lakást férjével, nehogy odáig jussanak, hogy a váláson kezdjenek gondolkodni az áldatlan helyzet miatt.
Ha te vagy az, akinek a szüleihez mennétek
Fontos az is, hogy a párod ne érezze kényszernek, hogy minden alkalommal veled tartson. Időzítsd olykor úgy, hogy hétköznap este ugorj át a szüleidhez egy kávéra, vagy hazafelé menet segíts nekik a bevásárlásban, így nem válik merev szabállyá a vasárnapi ebéd, és hasznosan tudjátok tölteni a szüleiddel a hétköznapra időzített órákat is.
Ha te vagy az, akinek a szüleinél laktok
Pároddal is beszélgess arról, hogy számára mennyire fontos olykor a saját családjával is időt tölteni, ráadásul anélkül, hogy fanyalognál, és éreztetnéd vele, hogy számodra mekkora teher minden alkalommal, hogy anyósod rántott csirkéjét és meggyes pitéjét eszed, hiába tényleg isteni finom amúgy.
A párod számára is plusz pihenés lehetne, ha otthon maradnátok, de mindenki ugyanúgy szereti a szüleit: ha te mindennap beszélhetsz velük, és személyesen eltölthetsz némi időt a társaságukban, akkor engedd meg neki is, hogy ez ugyanilyen természetes legyen egy héten egy alkalommal.
Ha nálatok laknak a „gyerekek”
Elég nekik a maguk baja és a mindennapok nehézségei, nem kellenek pluszban olyan kérdések, hogy „Ezen a vasárnapon is a Cilikééknél ebédeltek? Nem tudják megérteni, hogy a fiataloknak is szükségük van a pihenésre?” – De igen, meg tudják érteni, csak nekik meg a gyerekük érintésére, friss hírekre, közös időre és szeretetre van szükségük, amit a gyermekük valószínűleg boldogan „visz”, ha nem lelkiismeret-furdalással piszkálják őt heti szinten.
Ha ti várjátok haza minden héten a „gyerekeket”
Lesz olyan, hogy a „gyerek” pont akkor lesz beteg, akkor lesz csapatépítő hétvégéje, akkor lesz a párja náthás, vagy egyszerűen csak teljesen kizsigerelte a munka egész héten, és csupán arra vágyik, hogy ennyit mondj: „Nem baj, kicsim, majd jöttök jövő héten! Akkor is itt leszünk, és szeretettel várunk.” Meglátod, így legközelebb kétszer annyi időt töltenek majd veletek, és ti lesztek a jó fej, laza, megértő szülők. Ez a legjobb státusz!
