Kutatók 2000 amerikai és európai felnőttet kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak a génmódosított élelmiszerekről. Megkérdezték őket, hogy szerintük mennyit tudnak a génmódosított élelmiszerekről, és 15 igaz-hamis kérdéssel tesztelték valós tudásukat a géntudományokról és tudományos kérdésekről úgy általában.

A kutatók egy nagyon érdekes jelenségre voltak kíváncsiak:

arra, hogy az emberek milyen rosszul mérik fel, hogy mekkora tudás birtokában vannak.

Az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban és Németországban végzett négy kutatás arra a megállapításra jutott, hogy akik a legjobban ellenezték a génmódósított élelmiszereket, annál kevésbé voltak tudatában, mennyire kevés ismerettel rendelkeznek a témában.

Ők voltak a legkevésbé tájékozottak, mégis azt hitték, ők a legokosabbak.

Minél kevesebbet tudnak egyesek – állítják a kutatók – annál inkább ellenkeznek a tudományos konszenzussal.

Tudományos munkatársak igyekeztek edukálni a nagyközönséget, hogy a véleményüket összeegyeztessék a szakértőkével – írták a Nature Human Behaviour folyóiratban. Csakhogy azok voltak a legkevésbé nyitottak az új információkra, akik a leginkább rászorultak volna a felvilágosításra.

Ez a probléma hasonlatos a Dunning-Kruger hatáshoz: minél kevésbé járatos valaki egy témában, annál okosabbnak hiszi magát.

A jelenséget a Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger és David Dunning mutatta ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban.

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzánemértők

1. hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
2. nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
3. nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá,
4. ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá.

Erre a hipotézisre építve egy tesztsorozatot végeztek a Cornell hallgatóin, amiben a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a humor felismerésére való képességüket kellett értékelniük. Egy teszt kitöltése és az eredményük megismerése után azok, akik jó eredményeket értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz képest mennyire teljesítettek jól, azok viszont, akik rosszul teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.