Évente 80 milliárd ruhát termel ki a textilipar, így az olajipar után a második legkárosabb iparágnak tekinthetjük a Földön a termelési hulladékok és a felhasznált kémiai anyagok mennyisége miatt, valamint a környező folyók vizét is sok esetben közvetlenül szennyezik fehérítőkkel, savakkal, illetve színezékekkel. A gyors termelésnek pedig szinte velejárója a textiliparban tapasztalható hatalmas kizsákmányolás – Bangladesben, Kambodzsában és Indiában például a mai napig 85 százalékban gyerekek és nők végzik a rabszolgamunkát.

2000 és 2014 között például kétszeresére nőtt a ruhaipar termelése, a nyugati üzletekben pedig akár havonta jönnek elő az újabb minikollekciók. A megunt darabokat sok esetben nem lehet megfelelő módon újrahasznosítani – hiszen ez itt a lényeg. Olcsó előállítási költségek mellett, nagyon olcsó munkaerővel, a fenntartható fejlődéssel nem összhangban elárasztani a világot olyan kacatokkal, amelyek rövid időn belül könnyen a szemétben végzik, lebomlási idejük pedig akár kétszáz év is lehet. E mellé pedig jön még évente több száz tonna olyan ruha elégetése, amely nem kelt el a piacon, és már nem is fog – mert nem divatos.

Először is legyünk tudatosabb vásárlók. Minden egyes vásárlás során mérjük fel, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékre, de akár otthon is leltárt tarthatunk a szekrényünkben, hogy realizáljuk: milyen ruhákat hordunk főként, és melyek azok, amelyekre igazából nincs is szükségünk. A megrögzött turkálórajongóknak jó hír, hogy a használt ruhák vásárlásával sokat tehetünk a fenntartható divatért – arról nem is beszélve, hogy hatalmas, sokszor kiaknázatlan kincsesbányákról van szó. Ruhák elajándékozása, cserélése hasonló stílusú és méretű haverokkal is remek ötlet, és végül érdemes megnéznünk a ruhák címkéit is, hogy többet megtudjunk a felhasznált alapanyagokról és a gyártás helyéről.