A felméréshez Hollandiában tanuló német egyetemistákkal végeztek felmérést; az 50 diák mind nemrégiben ment át egy azonos szintű holland nyelvi teszten, tehát mondhatni ugyanolyan szinten biztosan beszélik a nyelvet. A csapat felének vizet, a másik felének alkoholt adtak (az adott ember testsúlyához mért mennyiséget), majd holland tagok mindenkivel elbeszélgettek két percre. A beszélgetéseket rögzítették, majd két olyan holland kutató elemezte ki, aki nem tudta, hogy melyik diák fogyasztott alkoholt és melyik nem. Emellett a diákokat is megkérték, hogy pontozzák a saját teljesítményüket; mennyire érezték jónak és folyékonynak magukat – és érdekes módon az alkoholt fogyasztók nem értékelték magukat jobbra egyáltalán, mint a szárazon beszélők.

És dobpergés: a kutatás eredménye, hogy jobban beszéltek az alkoholt fogyasztók, mint a vizet ivók! A holland anyanyelvű kiértékelők az alkoholos csoportnak (ugye ők nem tudták, ki ivott és ki nem) sokkal magasabb kiejtésbeli pontszámot adtak és jobbra értékelték a nyelvi folyékonyságot is. A nyelvtani, szókincsbeli és érvelési pontok is szintén magasabbak voltak azoknál, aik ittak.