Vedd élét a vitáknak:
Mégis mit tehetsz, ha a gyermeked mindáron megpróbál rábeszélni valamire? Ráadásul olyan érveket hangoztat, amelyekre semmilyen diplomatikus vagy ésszerű válasz nincsen?
Jim Fay Parenting with Love and Logic című könyvében az áll, hogy az úgynevezett „agyhalott technikával” seperc alatt megoldhatod az efféle vitákat.
Ha például a csemete közli veled, hogy „ez nem fair”, vágd rá: „tudom!” Ha pedig azt mondja, „az összes barátomnak van már ilyenje”, erre is nyugodtan válaszolhatod, hogy tudod. Majd tedd hozzá: „és én mit mondtam neked ezzel kapcsolatban?”
Így megerősítheted a korábbi álláspontodat, és nyomatékosíthatod, hogy eszed ágában sincs beadni a derekad.

Tettek következménye: 
Sokhelyütt olvashattad, hogy a gyermeknek mielőbb szembesülnie kell tetteinek következményével, mert ez ideális a tanulási folyamatban. Mint ahogy arról is rengetegszer írnak, hogy a lehető legnyugodtabbnak kell maradnod a sorsdöntő jelenetek alkalmával, mert az indulati reakció elrontja a dolgot.
Jim Fay álláspontja szerint a második alapelv sokkal fontosabb, tehát ha úgy érzed, éppen leordítanád a kis- vagy „nagyded” fejét, pihenj rá egy kicsit! „Hú, ezt jól eltoltad. Egy kis időre van szükségem, hogy kitaláljam, mi legyen” – vághatod rá csípőből.
Legalább ő is elgondolkodik rajta, mekkora a tettének a súlya…

Következetesség:
Ez a gyermeknevelés legnehezebb része, hiszen optimális esetben a szülőpár közösen hozza meg a döntéseket – és az embernek önmagához képest sem mindig könnyű következetesnek maradnia, nemhogy a másikkal karöltve!
Olykor egyszerűbbnek tűnhet, hogy engedelmeskedj a csemete akaratának, mert azzal rövidtávon rengeteg kellemetlenséget elháríthatsz. De gondolj bele, már egyetlen esetnek is az lehet az eredménye, hogy a poronty a végtelenségig fogja rágni a füledet a jövőben, mert ismeri a „gyengeségedet”.
Számíts rá, hogy leginkább a prepubertás, azaz a 9 és 12 éves kor közötti szakasz teszi a leginkább próbára a következetességet, amit csak belső nyugalommal őrizhetsz meg.