Nyitottá válsz arra, hogy új, érdekes embereket ismerj meg:
„Amikor utazol, az újjászületés aktusának egy nagyon gyakorlati formáját tapasztalod meg. Teljesen új szituációkba kerülsz, a nap lassabban telik, és az esetek többségében nem érted a nyelvet, amelyen az emberek beszélnek. Pontosan úgy, mint a gyerek, aki épp kibukkant az anyaölből.
Ezért sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz azoknak a dolgoknak, amelyek körülvesznek, mert tőlük függ a túlélésed. Sokkal megközelítőbb leszel az emberek számára, mivel ők segíthetnek majd a nehéz helyzetekben” – ezt Paulo Coelho mondja.

Átélheted a teljes szabadság érzését:
Megvan annak a bája, amikor egy – vagy több útitárssal megoszthatod mindazt, amit átélsz, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mekkora csoda, ha egyszerűen csak szabad vagy.
Nincsenek kötöttségek, nem kell senkihez sem alkalmazkodnod, különösebb tervre sincs szükséged, hiszen senkinek sem kell elszámolnod az időddel.
Csak rajtad múlik, hogy egész nap a strandon pihensz-e vagy éppen extrém sportoknak hódolsz, esetleg a bejárod a város összes érdekes pontját. A jó tanács az, hogy a szállásod pontos neve és címe – a telefonszámmal együtt – azért mindig legyen nálad, és persze ne fogadj el cukorkát idegen bácsiktól, néniktől...

Itt az alkalom, hogy megszabadulj bizonyos félelmeidtől:
Ez bizony egy komoly lépés. Nem csoda, hogy számos törzs beavatás rítusai között a mai napig szerepel egy hét, amit a delikvens az ismert közegétől távol, egy erdei kunyhóban tölt el egyedül.
Mivel minket úgy szocializáltak, hogy születésünktől halálunkig család, társ mellett „illik” élnünk, ráadásul még beavató rítusaink sincsenek a felnőtté válás hajnalán, mi már nem tudjuk, mekkora magabiztosságot ad a tény, hogy idegen helyen, egyedül is jól érezzük magunkat.