English Breakfast: Egy skót teaszakértő dolgozta ki a mai közkedvelt tea alappilléreit Edinburgh-ban. Azóta is "Reggeli tea" néven árulják. Miután Victoria királynő divatba hozta a skót dolgokat, nagyon hamar lett rendkívül népszerű Angliában. Már a londoni teaházat nevezték át "English Breakfast Tea"-nek, valószínűleg büszkeségből. Tejjel vagy citrommal érdemes inni, s nagyon finom jeges teának is.

Irish Breakfast: a britek között az írek isszák a legerősebb teákat. Szerintük csak háromféle fű van, ami arra érdemes, hogy teát főzzenek belőle. Az első osztályú a kínai, amit maguk a kínaiak isznak, a második az, amit közvetlenül hozzájuk szállítanak, a harmadik pedig az angoloké, ez a leggyengébb minőségű (hogy a többi néppel mi a helyzet, arról nem szól a fáma.) Az Irish Breakfast teát csak reggel szokás fogyasztani, mert nagyon erős. Persze az írek napközben is elbírnak vele.

Caravan: Oroszországnak köszönhetjük ezt a teát. Ázsiából hoztak nekik rengetegféle teát teveháton. Ezen keverékekből áll össze a Caravan. mivel az akkori kereskedelmi útvonalak veszélyesek voltak, s így a szállítmány érkezése sem volt mindig biztos, így különféle helyekről behozott füvekből kevertek teát a cári Oroszországban. Főként indiai és kínai fekete teákat elegyítettek.

Earl Grey: Egy valóban létező személy volt, 1764-1845-ig élt. Bár IV. Vilmos uralkodása alatt Anglia miniszterelnöke volt, a történelemből inkább a róla elnevezett teát ismerjük. A mondák szerint egy kínai mandarintól kapta ezt a teakeveréket, hogy elmélyítsék a kereskedelmi kapcsolataikat. Szürkés tea, enyhén füstös, édeskés. Napjainkban a második legkedveltebb.

Zöld tea: Furcsán hangozhat, de a világ teatermelésének csupán 10 százaléka a zöld tea. Japánban a tea-szertartás - amelyhez zöld teát használnak - már magában is művészet. Egy komplett tea-szertartást elvégezni nem egyszerű dolog, sokan nem is kísérlik meg. Európában nem is alkalmazzuk, csak isszuk, mint a többi teát.