Az egészséges táplálkozás és a sport fontos, de nem szabad a súlyra kihegyezni mindent!
Szülőként érdemes odafigyelned arra, hogy mit eszik a család: persze belefér, hogy néha hamburgert egyetek és csokit faljatok, de a kiegyensúlyozott étrend mindennél fontosabb hosszú távon. A közérzetünket, a teljesítő- és teherbíró képességünket határozza meg a táplálkozásunk, tehát sokkal fontosabb annál, hogy hogyan nézünk ki.
A sport kapcsán sem az az elsődleges lényeg, hogy fogyjunk, hanem az, hogy frissebbek, fittebbek legyünk. A házban ne legyenek mérlegek, amivel rendszeresen mérik magukat a családtagok, és a testmozgás is az örömről, a szórakozásról szóljon. Ne kötelesség legyen, amit az ideális testsúly elérése érdekében megtesz az ember, hiszen úgy nem igazán lesz motivált a csemete.
Ne a kislányod külsejéről szóljon minden bók, dicsérd a belső értékeit is!
A büszke szülő hajlamos a kislánya külsejét dicsérni: „milyen gyönyörű kislány!”, „biztosan minden fiú szívét össze fogja törni egy napon!”, „nahát, milyen kis vékony balerinaalkata van!”, halljuk sokszor. Ezek kétségkívül jóindulatú megjegyzések, viszont a kislányt arra nevelik, hogy a külseje minden, azzal képes csak felhívni magára a figyelmet.
Ügyelj arra, hogy a gyereket a képességei, tulajdonságai, sikerei alapján is méltasd. A külső – különösen gyerekkorban – rengeteget változik, de a kedvesség, a figyelmesség, a matematikai logika egy életen át megmarad.
Saját magadat se szidd a külsőségek alapján!
„Nézd csak, apának milyen ronda nagy sörhasa van, és milyen szőrös!” – mondhatod viccből, de nem bölcs dolog a saját külsődet a gyerek előtt kritizálni.
Először is, tudja azt, hogy az apjára (is) hasonlít, másrészt mintaként állítja maga elé a szülő saját testéhez való viszonyát: ösztönösen ő is így fog gondolkodni magáról. Márpedig nincs szükség arra, hogy gyűlölje magát a testsúlya, a szőrszálai miatt, ahogyan az sem túl vonzó perspektíva, hogy másokat kritizáljon ezen a szemüvegen keresztül.
Ne csúfolj senkit sem, bárhogyan is néz ki!
Sokan hajlamosak megjegyzéseket tenni azokra, akik másképp néznek ki, mint az átlag: soványabbak, kövérebbek, ráncosak, tetováltak, kócosak, sebhelyesek, mozgássérültek, fogyatékkal élők, feltűnően öltözködnek, és így tovább. Ezekből az ártatlannak tűnő megjegyzésekből gyakran észrevétlenül lesz testszégyenítés, amikor is egy-egy külsőség alapján ítélkezünk a másik ember felett, akit igazából nem is ismerünk.
Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy testszégyenítés áldozatává válik, akár mi vagy a gyerekünk is. Fontos, hogy a felnövekvő generáció tagjaiban tudatosítsuk, minden test szép és értékes a maga módján, és senkit sem alázhatunk meg azzal, hogy ismeretlenül kritizáljuk, hogy saját frusztrációnkat győzzük le ily’ módon. A legjobb, ha példát mutatsz: ha te nem szólsz be, a gyerek se fog. Ha mégis megteszi, elmagyarázod neki, miért ártalmas és bántó, amit tesz.
