Döntésképtelenség

Képtelen vagy eldönteni, hogy mi legyen a következő lépésed? Nem tudod, hogy felmondj-e a munkahelyeden, vagy hogy megszólítsd-e azt a gyönyörű lányt a 4-es metrón?

Mindegy, hogy helyes vagy helytelen döntésről beszélünk. Ha nem vagy képes elhatározni magad, akkor sehova sem fogsz jutni, és még csak az sem derül ki, hogy hibáztál-e volna, ha…

Talán sok férfi elhessegetné a fenti példákat, pillanatnyi stresszhelyzetként felfogva azokat, pedig ezek mind a félelem jelei. Férfiként viszont képesnek kell lennünk döntéseket hozni, akkor is, ha azok következményekkel járnak. Elvégre azokat is kell tudni kezelni, mégpedig szilárd döntések után.

Felelősség

Nem egyszerű kiszúrni a félelemnek ezt a formáját. Az ember néha maga is mond ilyeneket: „Túl sok dolgom van, hogy bármi újba belekezdjek.” „Most nincs időm ismerkedni.” „Féltem a családomat, nem merek vállalkozást indítani.”

Itt persze fontos megemlíteni, hogy nem kell fejest ugranod semmilyen veszélyes, vagy a szeretteidnek ártó dologba! Ha viszont gyenge lábakon álló kifogások mögé bújsz el, ahelyett, hogy a számodra megfelelő lépéseket tennéd, akkor valószínűleg csak túlságosan rettegsz a felelősségtől.

Gondolj bele: ha a kisgyereked valaha megkérdezné, miért nem küzdöttél az álmaidért, azt felelnéd neki, hogy „miattad?”

Többszöri bukás

Az áldozattá/bukottá válástól való félelem egy remek kibúvó az alól, hogy cselekedni merj.

A különbség a befutott és a sikertelen emberek között a következő: vannak azok, akik miután elbuknak, felkelnek, leporolják magukat, és folytatják a küzdelmet – na ők a siker felé menetelnek, míg mások egy helyben toporognak rettegve.

Aggódás

Az aggódás egy hatalmas erővel rendelkező érzés, és nagyon könnyen ki tudja fárasztani az embert. A döntések meghozatala és a helyzet józan felmérése helyett olyan gondolatok járnak a fejedben, amelyek szinte mind így kezdődnek: „mi lesz ha…”, „jaj, csak nehogy…”, „hogy fogom kibírni, ha…”

Ebből a helyzetből igen egyszerű a kitörés. Ha tehetsz valamit, akkor ne pazarold az idődet aggódásra. Ha pedig nem, akkor nincs értelme aggódnod, hiszen nincs, amin változtass.

Tökéletességmánia

Itt nem a maximalizmusról van szó, hiszen ez alapjáraton egy pozitív tulajdonság. Itt inkább arról beszélünk, amikor valaki élete végéig képes lenne várni a „tökéletes” pillanatra.

Ha majd lesz egy kis pénz, ha majd meglesz a tökéletes csapat, ha majd meglesz még az az egy képzés vagy oklevél… Szokás mondani, hogy nem várhatsz addig, amíg az összes lámpa zöld nem lesz – de ez nem klisé!

A legtöbb esetben nem kell várnod arra, hogy minden teljesen megfeleljen a starthoz. Kivéve, ha űrhajókat lősz fel. Mert akkor igenis ügyelned kell erre.