Jump to content

A lomok királya I.

2015. 03. 20. 22:22

A lakásod lassan olyan állapotokat tükröz, mint egy használtcikkpiac, évek alatt összegyűjtött tárgyak roskadoznak a polcokon, az újaknak pedig nincs helye. Ki kellene dobálni a lom felét, de valamiért erre nincs kedved, miközben naponta botlasz bele egy olyan tárgyba, amit évek óta nem használtál, a történetét pedig nem is ismered.

Miért gyűjtögetünk?
A gyűjtögetés nem egy egyedi jelenség, sok ember otthona néz ki néhány év után úgy, mint egy raktár vagy piac. A mindennapos közegünk is gyakran arra ösztönöz minket, hogy vásároljunk, sokszor felesleges tárgyakat, amiket rövid idő után egyáltalán nem használunk. Emellett kinövünk és elhasználunk tárgyakat, amiktől valamiért mégsem bírunk megszabadulni.
Vannak emléktárgyaink is, amiket megszerettünk, vagy amikhez hozzánőttünk, ezért nehezen válunk meg tőlük. Létezik kényszeres gyűjtögetés is, ami egy pszichológiai betegség, ebben az esetben a gyűjtögető pl. annyi tárgyat halmoz fel, amennyi élhetetlenné teszi az otthonát, az ezektől való megválás pedig komoly fájdalmat okoz neki annak ellenére, hogy ezek a tárgyak hasztalanok, értéktelenek, nincs funkciójuk az életében.

Az évszak is kedvez a lomtalanításnak:
A tavasz egy jó évszak a lomtalanításra, nemcsak mentálisan érezzük ilyenkor a megújulásra való igényt, hanem sokan ilyenkor vágnak bele olyan új projektekbe, amelyek fizikai aktivitást is igényelnek.
Életmódváltás, egészséges étkezés vagy rendszeres mozgás szerepelnek a listákon, de a tavasz a lakásfelújítások kedvenc ideje is, amivel együtt jár az otthon lomtalanítása is. Ha nincs is ilyen tervünk az elkövetkező időszakra, akkor is el lehet kezdeni a tárgyaink rendszerezését.

Rendszerezés:
A lomtalanítás rendszerezést is jelent, amikor neki ülünk, és átgondoljuk, melyek azok a tárgyak, amelyekre szükségünk van az életünkben. Szelektáljuk őket, majd megválunk tőlük, ami kívülről nézve egyszerűnek tűnik, még sem mindig megy könnyen.
Egyrészt idő és energia kell ehhez a munkához, másrészt pedig a felesleges tárgyaknak általában csak egy része kerül kidobásra, mert valamiért ragaszkodunk hozzájuk még akkor is, ha tudjuk, hogy valójában semmi szükségünk nincs rájuk. Jó lesz még valamire – mondogatjuk önigazolóan.

Forrás és fotó: deaxll.hu / Írta: Molnár Adrienn