Famadihana

A madagaszkári malagazi népcsoport tagjai még bizonyosan nem hallották a „nyugodjék békében” frázist, mivel ők a bomlás felgyorsítása érdekében kiássák a halottaikat. Miután kiásták, új, tiszta vászonba csomagolják, és ha már újra e világra került, akkor a holttesttel a kezükben csapnak egy bulit: élő zenére mulatoznak, táncolnak a sír körül. Azt remélik, hogy ezzel a beavatkozással a halott szelleme mielőbb a túlvilágra jut. A Famadihana majd három évszázadon át élt, végül a keresztény egyház minden erejét latba vetve eltörölte.

Temetkezési totem oszlopok

Az Amerika észak-nyugati részén élő Hadi törzs nem csupán látványosságnak szánta a totemoszlopokat. A Hadik a halottakat általában tömegsírnak használt gödörbe vetették, ahol a holttest a dögevők martaléka lett. Amikor azonban előkelőség, törzsfőnök, sámán vagy harcos távozott az élők sorából, akkor az események kissé bonyolultabban alakultak. Ezekben az esetekben a testet botokkal péppé zúzták, hogy beleférjen egy bőröndnyi méretű fadobozba. Ezt követően, a dobozt a halott háza előtt felállított totemoszlop tetejére helyezték.

Elképzelésük szerint az oszlopon lévő faragványok vigyáztak a holtra a túlvilági utazás során. Az erre vetődő misszionáriusokat meghökkentette ez a gyakorlat, de még inkább az oszlopokról terjengő bűz, amit egészen addig el kellett elviselniük, míg az elhunyt végre bebocsátást nyert a túlvilágra.