Painit

2005-ben a Guinness Rekordok Könyve a painitet a világ legritkább drágakövének nevezte. Első ízben egy brit ásványtan-szakértő, Arthur C.D. Pain fedezte fel Mianmarban, Burmában az 50-es években. Ezt követően évtizedekig csak két, hatszögű kristály-szerkezetű darab létezéséről tudtak; 2005-ben még kevesebb, mint 25 példányt tartottak számon belőle.

Ma már a painit nem számít annyira ritkának. Azóta több helyszínen találtak ilyen kristályokat és azok töredékeit az eredeti, mianmari lelőhely környékén és más burmai vidékeken is.

Alexandrit

Az alexandrit szó szerint sokszínű – a kapott fénytől drasztikus különbségek jelenhetnek meg a színében attól függetlenül, hogy milyen szögből nézünk rá. Azokat a drágaköveket, amelyek változtatják a színüket, ha forgatjuk őket, pleokroikusnak nevezzük. Az alexandrit erősen pleokroikus, ám még akkor is más színt vesz fel, ha mesterséges fényben nézünk rá. Napfényben kékeszöld, míg az izzó fénye alatt pirosas lila színű.

Az alexandrit a smaragddal azonos drágakő-családba tartozik. Színváltoztató tulajdonságát (és a ritkaságát is) rendkívül kivételes ásványianyag-összetevőinek köszönheti, tartalmaz titániumot, vasat és krómot is.

Tanzánit

Szakmai körökben gyakran elhangzik, hogy a tanzánit körülbelül 1000-szer ritkább a gyémántnál. Mivel csak a Kilimandzsáró előhegységeiben található meg, és ott is csak erősen korlátozott mennyiségben, ez talán annyira nem is meglepő.

Az alexandrithoz hasonlóan a tanzánit is több színben mutatkozhat meg a kristályszerkezete és a rá eső fény függvényében. A fenti képen balról jobbra láthatjuk függőlegesen polarizált, nem polarizált és vízszintesen polarizált fényben. Színváltoztató tulajdonságát leginkább a magas vanádium-ion tartalma okozza.