Természetesen, már az emberiség hajnalán is foglalkoztatta az embereket a születésszabályozás.

Mert ugye a szexről nem akartak lemondani, de a gyereket nem mindig szerették volna. Ilyenkor jöhettek a drasztikus megoldások, a kitett csecsemőtől a különböző főzetekig, amik nem egyszer az anyát is elpusztíthatták.
Persze már ekkor is voltak próbálkozások egy kissé finomabb módszerre. A kondom egy korai verziója nemes egyszerűséggel birkabélből, vagy egyéb állatbélből készült, és nem volt éppen kényelmes, vagy gusztusos.

Amikor a vulkanizáció megjelent, kitágultak a kondom előtti lehetőségek. Hiszen ekkor már az anyag a gumi lehetett, ami azért lényegesen kényelmesebb, mint elődje.
Azt azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a vastagsága miatt az intim együttlétek igazából magányosak voltak, mert az érzés nagy részét elnyelte az óvszer.

1930-ig kellett várni, hogy a tudomány megalkossa az első latex anyagú óvszert. Itt már komoly változásokkal lehetett találkozni, hiszen vékony és esztétikus lett a kondom.
Sőt, egyre és egyre vékonyabb, hogy eltűnhessen az érzékveszteség a szerelmes órák alatt. Persze a rendszer nem tökéletes, ennek megfelelően nem is álltak le a fejlesztésekkel.

Danny Resnic egy teljesen új megközelítéssel akart élni. Az óvszer anyagát változtatta meg szilikonra, aminek természetesen gyakorlati haszna van: a védelem.
Ez az anyag ugyanis sokkal biztonságosabb, mint a latex, mivel a kórokozók nehezebben préselik át magukat rajta, ha egyáltalán ez megtörténik. Ráadásul a bordázat kialakítása is könnyebb, és nagyobb élvezetet nyújt.

Sokaknak okoz gondot az óvszer felhelyezése. Nem a görgetés, hanem az, hogy elakad, alá kell nyúlni, esetleg a hölgy nem érzi az erősséget, és nem bír vele. De semmi vész, itt az új prototípus, ami nem csavarós, hanem hajtogatós. Mint az origami, gyakorlatilag rá kell hajtogatni a hancúrlécre. Bár ha a csavarással gondok voltak, ez valószínűleg ugyanúgy nem fog menni, de legalább az elakadás megszüntetése kipipálható.