Így született a Csendes éj: A Csendes éj című éneket 1818-ban egy osztrák pap, Josef Mohr írta. A karácsony előtti napon közölték vele, hogy a templom orgonája eltörött és Szentestére nem tudják megjavíttatni. A pap bánatos lett, és mivel a karácsonyt nem tudta zene nélkül elképzelni, úgy döntött, ír egy dalt, amit a kórus előadhat. A szöveg valójában már két évvel korábban elkészült, de Mohr csak az előadást megelőző Szentestén kérte meg Franz X. Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet a sorokhoz. A karácsonyi szentmisére végül elkészült és az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában csendült fel először a Stille Nacht.

Kitalált dátum: A közhiedelemmel ellentétben a Biblia valójában nem említ egy bizonyos napot a Jézus születéséről szóló részben. A legtöbb történész szerint Jézus valószínűleg tavasszal született, éppen ezért nem véletlen Lukács evangéliumában a leírás a nyájukat a szabadban terelő pásztorokról. Ám a 4. században, amikor a katolikus egyház úgy határozott, hogy Jézus születését hivatalos ünneppé nyilvánítják, I. Gyula pápa december 25-ét választotta az esemény megünneplésének napjává. A karácsony szellemiségéhez és jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek: ilyen volt például a pogányok téli napfordulós ünnepe, a Saturnalia, amit az ókori Rómában december 17-25. között tartottak a földművelés istenének, Szaturnusznak a tiszteletére.

Karácsonyi villámbéke: Száz évvel ezelőtt, az első világháborúban a nyugati fronton harcoló brit katonák Szenteste alkalmából rázendítettek és karácsonyi dalokat énekeltek egymásnak a csatatéren. Másnap reggel váratlanul elhallgattak a fegyverek és a német katonák “Merry Christmast” skandálva előbújtak a lövészárkokból. A szövetségesek szerencséjére ez nem egy trükk volt: több tucat brit katona előmerészkedett, hogy viszonozza a jó kívánságot: az ellenfelek kezet ráztak, cigarettát és élelmiszert ajándékoztak egymásnak, sőt, a semleges zóna egyes területein még focimeccseket is tartottak. Később az 1914-es karácsonyi fegyverszünet néven emlegették az eseményt mint a háborús lovagiasság és a humanitás egyik utolsó szép példáját.

Forrás és fotó: divany.hu

Írta: Molnár Adrienn