A magabiztos ember asszertív, anélkül, hogy agresszív volna: Nincs szükségük arra, hogy felemeljék a hangjukat, hosszasan győzködjenek, esetleg arrogánsan lehurrogjanak, ha véleményt alkotsz. Tudják, hol állnak, mit képviselnek, és mindig megtalálják a módját annak, hogy ezt kulturáltan és higgadtan közöljék, amikor szükséges.

Nem elsősorban a külvilág befolyásolja a véleményét: A magabiztos ember tudja, hogy mindenki az őt ért hatások mentén alkot véleményt, ezért egyrészt nem ítélkezik felelőtlenül, másrészt pedig igyekszik befelé figyelni, mielőtt messzemenő következtetéseket von le.

A helyén tudja kezelni a tanácsokat: Nem engedik el a jó tanácsokat a fülük mellett, ugyanakkor azt is mérlegelik, hogy ki mondta, miért mondta, és az adott kontextusban érdemes-e megfogadni az elhangzottakat. Egy magabiztos ember pontosan tudja, hogy melyek azok a tanácsok, amelyek működnek az esetükben, és melyek nem.

Nem retten meg a véleménykülönbségektől, a vitáktól: Szó sincs arról, hogy keresik az alkalmat az összetűzésekre, és ezért az élő fába is belekötnek, viszont mindenképpen vállalják a véleményüket akkor is, ha a környezetükben senki sem ért egyet velük. Legyen szó gyereknevelésről, politikáról vagy kertészetről, egy magabiztos ember nem fél, ha egyedül marad az elveivel, hiszen tudja, hogy mi az, ami számára a működőképes alternatívát jelenti. Nem akar senkit sem meggyőzni az igazáról, de bármikor bátran kiáll amellett.

Nem borítja ki, ha rájön, hogy nem mindenki kedveli: Ha határozott és erős vagy, nem fog mindenki szeretni, ez természetes. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy értékes, szerethető ember – a magabiztos karakter pontosan tudja ezt.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit, és ez nem is cél. Az a fontos, hogy értékes életet élj, és egyenes gerinccel tudj a tükörbe nézni.

Forrás és fotó: budaipszichologus.hu

Írta: Molnár Adrienn