Legénybúcsú: A spártaiak az egyedülálló férfiak szabadságának utolsó estéjét hangos, féktelen ünnepléssel tették emlékezetessé. Elég kiábrándítóan hangzik, de vizezték a bort annak érdekében, hogy a menyegző napján elkerüljék a másnapossággal járó kellemetlenségeket.

Menyasszonyszöktetés: A 18. századig bevett szokás volt, hogy a menysszonyt elrabolták az esküvő előtt. Ez a hagyomány egészen Róma megalapításáig vezethető vissza és az 1753-as házassági törvény megszületéség tehették meg a férfiak. Ma már csak álszöktetéseket tartanak a lagzi előtt, pusztán szórakozásból.

Házasság bejelentése: A közelgő esküvőket eredetileg az egész falu előtt bejelentették a lagzi előtt pár nappal, hogy aki bármi olyat tud, ami miatt a pár nem kelthetett volna egybe, az ez alatt az időszak alatt biztosan kitutódjon.

Zajos dbozok: Az ifjú pár kocsija után kötött konzervdobozok egy középkori francia hagyományra utalnak. Ennek lényege az volt, hogy az esküvő éjszakáján a helyi közösség egy csoportja edénycsörömpöléssel és csengőszóval felriasztották az ifjú párt, akiknek az esküvőn viselt ruhájukban meg kellett jelenni és finomságokkal kínálni a vendégeket.

Eljegyzési gyűrű: 1214-ben III. Ince pápa vezette be az eljegyzés és a házasság közötti várakozási időt, amikor a jegyben járó párok gyűrű viselésével fejezik ki összetartozásukat és elhatározásukat. Szintén III. Ince pápának tulajdonítják a döntést, miszerint a gyűrű az aranyon kívül tartalmazhat más fémet is. Maximilian osztrák főherceg volt az első, aki 1477-ben gyémántgyűrűt adott szíve választottjának, Mária burgundi hercegnőnek. Ettől a naptól kedzve szokták a gyűrűt gyémánttal is ellátni.

Forrás és fotó: buzzfeed.com

Írta: Molnár Adrienn