Az ökológiai lábnyom egy erőforrásmenedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.
Minden emberi tevékenység használ földterületet, vagy halászati területet. Az ökológiai lábnyom ezeknek a területeknek az összessége, mely hat tényezőből tevődik össze:
- szén lábnyom: A fosszilis erőforrásokból és és a kémiai folyamatokból keletkező CO2 elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága.
- levegő lábnyom: Annak a területnek a nagysága, melyen a hús- és tejtermékért tartott állatok eltartásához szükséges.
- erdő lábnyom: Az éves tüzifa, rönkfa és papíranyag felhasználás alapján becsült erdőterület.
- halászati lábnyom: A tengeri és édesvízi fajok halászati illetve újratermelési igényei alapján számolt érték.
- szántó lábnyom: Az emberi fogyasztásra és takarmányozásra szánt növények termesztésének terletigénye.
- beépített területek: Az amberi infrastuktúrához szükséges területek nagysága.
Ökológiai lábnyoma minden embernek van, és lesz is mindig. A cél csupán annyi, hogy ez a lábnyom minnél kisebb legyen, hiszen akkor magmaradtahnak olyan fajok, melyek jelenleg kihalásra vanak ítélve és mi is tovább élhetünk a földön.
Jelenleg a legnagyobb lábnyommal az Egyesült Államok rendelkezik, de az Európai Unió számos országa is nagyon elöl szerepel ezen a listán. Szenecsére Magyarország a Kárpát-medence országai közül a legalacsonyabban áll, de még így is másfélszer annyit fogyasztunk, mint amennyi fentartható módon rendelkezésünkre áll.
Szerencsére a WWF munkássága segít ezen lábnyom csökkentésében és ma már számos sikert könyvelhetnek el. Többek között újra szaporodnak a tigrisek és a bölény illetve a gorilla populációk is nöcekedésnek indultak. Ha így folytatjuk talán visszakaphatunk olyan fajokat is, melyekről azt hittük örökre elvesztek.
Forrás és fotó: wikipedia.hu, wwf.org
Írta: Molnár Adrienn
