Története messzire nyúlik vissza és sok homály övezi, az viszont bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk során került az első példány és már velük érkeztek meg a Kárpát-medencébe. Az első leírás az állat külsejéről, intelligenciájáról és munkabírásáról 1951-ben született. Mivel az 1900-as években a mezőgazdaság jelentősen átszerveződött, és egyre kevesebb lett a szabad földterület, így a pulikutyák gyakorlatilag munka nélkül maradtak, ez pedig a fajta majdnem kipusztulásához vezetett. Raisits Emilnek és munkatársainak köszönhetően azonban sikerült megmenteni a végleges eltűnéstől, viszont ezért fel kellett adni a terelőkutya státuszt és városi kutyának kellett lenni.
1960-tól a pulit már rendszerszerűen tenyésztik, melynek következtében a szőr minősége javult, színei pedig kitisztultak. Így született meg a fekete mellett a fehér, szürke, és a maszkos fakó puli is. Maszkos fakónak nevezzük azt a pulit, aki az összes színből magán hordoz egy kicsit.
Korábban a puli fajtatisztaságát a színéhez kapcsolták és a feketét egyáltalán nem tartották fajtatisztának, később viszont csak a fekete minősült annak.

A fajta városi élete során hamar elvesztette korábbi képességét a terelésre, de szerencsére 1990 óta tartanak terelőpróbákat, melyeken ez a fajta is aktívan részt vesz, valamint ehhez kapcsolódó versenyeket is. Így pedig a kutyus, bár csak hobbi szinten is, de visszakaphatta eredeti foglalkozását és nem kell csupán a kert ékének lennie. Szerencséjéhez hozzátartozik az is, hogy megúszta a divatkutya státuszba kerülést, így ténylegesen csak azok tartanak ilyen kutyust, akik képesek is gondozni és biztosítani számára a megfelelő élőteret.

Forrás és fotó: followthemop.ca

Írta: Molnár Adrienn