Ha szívesen jársz a barátokkal vagy a barátnőddel az erdőben, akkor a szokásos túrázást könnyen feldobhatjátok gombázással. A dolog igazán megéri a fáradtságot, hiszen az íze összehasonlíthatatlan az iparilag termelt gombákéval. Sokkal erőteljesebb és frissebb, ráadásul fantasztikus élmény megtalálni a bokor alatt a vacsorát

A tipikus kifogás a gombázás ellen, hogy nem ismered a gombákat és félsz attól, hogy valami mérgező dolgot szedsz össze. Nos ez az aggodalom egyáltalán nem alaptalan, azonban némi körültekintéssel áthidalható a probléma. Először is szükséges hozzá némi felkészülés. Végy egy gombahatározót és tanulmányozd, hogy milyen fajtákat fogtok keresni az erdőben. Jó, ha a könyvet magaddal viszed és út közben is összeveted a fellelt darabokat a leírásokkal.

A többi nélkülözhetetlen felszerelés a gombaszedéshez a kés és a sok-sok zacskó. Abból kiindulva, hogy erdőben jársz, arra következtetek, hogy szereted a természetet, így nem szeretnél kárt tenni benne. Ennek érdekében a gombákat ne letépd, vagy törd és főleg ne rángasd ki a földből, hanem a tövüknél vágd le őket késsel. Ilyen módon a maradéknak lesz esélye szaporodni. A zacskók azért szükségesek, mert ha nem vagy biztos abban, hogy ehető gombákat szedsz, akkor jó, ha külön-külön osztályozva csomagolod el őket.

Legfontosabb lépés, hogy a gyűjtés után mindenképpen mutasd meg az összeset egy gombaszakértőnek. Ha ő valamit mérgezőnek ítél, akkor sajálkozás nélkül, dobd ki az egész zacskónyi gyűjtést.

Ha kezdőként szeretnél gyakori, ám alig eltéveszthető gombákkal ismerkedni, akkor nézz utána az őzlábnak, pöffetegnek, rókagombának, galambgombának, lilapereszkének és kucsmagombáknak, melyek mind fellelhetők ősszel a magyar erdőkben.

Forrás: Horváth Éva, gombaszakértő

Fotó: hu.wikipedia.org

Írta: Ambróz Nóra