Először is miért hívjuk időnként szikvíznek a szódát? Mert amikor még a szénsavas italok ritkaságnak számítottak, a naiv köz gyakran összekeverte a talajra kiülő sziksót az üdítőben használt szénsavval. A dolog alapja egy egyszerű tévedés.
Ez azonban még abban az időszakban volt, amikor a szódát orvosi rendelvényre fogyasztották, természetes tartósítószer tartalma miatt, mint a baktériumok szaporodását gátló csodaszert. Ekkoriban még úri móka volt az üdítő hatású ital.
A szódát Jedlik Ányos, tudós bencés szerzetes 1826-ban találta fel, majd 15 évvel később 1841-ben már gyárat nyitott Pest-Budán. Elsőként a fogadások elegáns italkülönlegessége volt, majd a kocsmák és cukrászdák kapták fel a szikvizet.
Hamarosan a szódagyártás lett az ország egyik legnagyobb számú munkást foglalkoztató ipara, közvetlenül a szappanfőzők és légszesz-gyártók után, noha a legtöbben csak kisüzemi szinten készítették. Ez mindmáig jelentős maradt az orzságban, hiszen a szódagyártás továbbra is mintegy 10 000 embert foglalkoztat. Ők a Szikvízgyártó Ipartestület tagjai, akik nélkül nem lenne többé ugyanaz a szörp, a fröccs, a kávé utáni felfrissülés, a pálinka, az eltett befőtt vagy a palacsinta.
A szóda különlegessége a palackozásban rejlik, abból is a szifonfej a fontos. Tökéletes zárásának köszönhetően az utolsó cseppig „bubis” marad az ital.
Forrás: wikipedia.org
Fotó: hagyomanyok.beregihirek.hu és hu-hu.facebook.com
Írta: Ambróz Nóra